Olvasom a tegnapi bejegyzéshez érkezett hozzászólásokat. Okfejtésemet a siófoki megosztók rabosításáról reggel nyolcig ezerháromszázan olvasták el, és e sorok írása közben számuk meghaladta a kétezret (2165). Akad köztük hozzáértésről árulkodó és hányaveti, laza viccelődéssel vagy szaftos káromkodással tarkított.

Az a benyomásom, hogy egyelőre senki sem veszi komolyan a helyzetet. Pedig a volt siófoki polgármester nem a Facebook-ra föltett vélemény szerzőjét vette célba, hanem a megosztókat. Egy másik, éppen zajló ügyben a tatai polgármester sem a vélemény íróját perelte be, hanem azt a hölgyet, aki kommentelte a közösségi oldalon. Talán még nem tudatosodott eléggé a hozzászólókban, hogy itt most nem a bloggerek bőrére megy a játék, hanem az átlagosnál aktívabb olvasókéra: a megosztokéra és a kommentelőkére.

A Vasárnapi Hírekben hétről hétre bűnügyekről fejti ki az álláspontját Sándor Zsuzsa. A nyugalmazott bírónő korábban nemcsak ítélkezett, hanem az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot is képviselte szóvivőként a nyilvánosság előtt. Cikkében a siófoki esetet vesézi ki. Azt firtatja, ami egyik kommentelőnek sem szúrt szemet, holott ha utánanéztek volna, tudhatnák, hogy néhány napja már szóba hoztam a Médianaplóban: vajon az ex-polgármester magánvádas följelentését miért vette át az ügyészség? Miért lett a magánügyből államosított (közvádas) eljárás? Hát csak azért, kedves kommentelők, mert a magánváddal illetett megosztókat nem lehet rabosítani.

Ha viszont a helyi nyilvánosságból kiszorított állampolgárokról szemből, bal és jobb profilból fénykép készül, továbbá ujjlenyomatot vesznek tőlük, ráadásul az eljárásnak 2600 gyanútlan megosztó segítségével sikerül országos nyilvánosságot kölcsönözni, akkor Siófokon, Tatán és a többi magyar településen talán elmegy az olvasók kedve attól, hogy alternatív közösségi oldalakon megosztással vagy hozzászólással tanúsítsák a rokonszenvüket. Mellesleg a nyugalmazott bírónő arra is felhívja a figyelmet, hogy a törvény indoklásából kiderül, csak azokat szabad rabosítani, akik „megalapozottan” gyanúsíthatóak.

De ha a hatóságok megalapozottnak tartják az egyelőre csupán feltételezett bűncselekményt, vajon a rabosítás során a rendőrségi technikus elraktározta-e a megosztók DNS-ét is? Mert az érvényes törvény szerint kötelező volna. Már amennyiben egy Facebook-közlemény megosztása nemcsak megalapozza a bűncselekmény gyanúját, hanem „súlyossá” is teszi az elkövetés módját.