Érzelmi okból olvasom a Kelet-Magyarország című napilapot. Másfél évtizedig dolgoztam a nyíregyházi főiskolán, és a helyi szerkesztőségben barátra meg néhány ismerősre leltem. Bodnár Istvánnal elkerültük egymást, bár irodalomba hajló írásait ismertem. Ezért olvastam érdeklődéssel a tegnapi számban megjelent tárcáját Tony Curtisról.

Az amerikai színész magyar származásúnak vallotta magát, és a cikk talán azért íródott róla, mert kilencven éve született, 1925-ben. Voltaképpen június 3-án kellett volna megjelennie, de a kéziratot vagy elfektette a szerkesztőség, vagy némi késéssel jutott a szerző eszébe, hogy illő volna megemlékezni a mátészalkai eredetű filmsztárról. Föl is sorolja, hogy amidőn Curtis apja, Schwartz Emánuel Szalkáról kivándorolt Amerikába, feleségül vette Klein Ilonát, és a gyerekeikkel magyarul beszélgettek. Azt már e sorok írója tapasztalta filmkritikusként, hogy a világhírű színész Budapesten egy öt-hatéves kisgyerek szókincsével beszélt magyarul, és amikor csak tehette, elugrott apja városába.

A nyíregyházi kolléga szerint 1985-ben és 1988-ban járt Mátészalkán, a második alkalommal az egyik lányát is vitte magával. Aki a közölt fényképen látható, túl fiatal ahhoz, hogy az 1958-as születésű, szintén színész, Jamie Lee legyen. A másik három Curtis-lány közül vagy az 1964-es Alexandra, vagy az 1966-os Allegra lehetett. És itt következik az a mondat, amely miatt ütögetem a billentyűzetet. Tony Curtis „Néhány év múlva ismét Magyarországon járt, de akkor csak Miskolcig jutott el.” Kollégám figyelmébe ajánlom ama történetet, amelyet egy kultuszminisztériumi obsitostól hallottam, érdemes volna ellenőrizni az igazságtartalmát.

A világhírű színész alá gépkocsit adtak, és melléje ültettek egy minisztériumi tisztviselőt. A szolgálati autó az M3-ason elérte Füzesabonyt, ott viszont nem tért a Tisza irányába, hanem tovább robogott Miskolc felé. A kísérő hamarosan észrevette a tévedést, de végül is úgy döntött, hogy már nem fordulnak vissza. A belváros kikerülésével vitte föl vendégét az Avasra, és megmutatta neki a panelházakból álló lakótelepet. Curtis elcsodálkozott, hogy amióta utoljára látta Mátészalkát, betonrengeteg nőtt ki a földből, és megduplázódott a lakossága. (Vagy nem akarta zavarba hozni a rokonszenves kísérőjét.) A kedve azonban elmehetett a papa Szalkájától, mert mint cikkíró kollégám fogalmazza, a következő alkalommal, „nyolcvanon túl már csak Budapestig jutott”.