Siófoki eset borzolja a digitális kedélyeket. Egy Facebook-bejegyzés megosztásáért tizenhárom internetezőt fényképeztek le a rendőrségen, még ujjlenyomatot is vettek tőlük. Együttérzésből vagy kíváncsiságból további másfél ezren osztották meg az írást - és várják, vajon rabosítják-e őket. A téma túlnőtt a helyi kereteken, érdemes eltűnődni róla.

Tavaly ősszel, a helyhatósági választáson a volt siófoki rendőrkapitány legyőzte a fideszes polgármestert. Csakhogy a kormánypártok többségben maradtak az önkormányzati testületben, ezért manapság is ők mondják meg, mi jelenhet meg a helyi orgánumban. Az például nem jelenhetett meg, hogy a hajdani polgármester állítólag áron alul adatott el egy belvárosi lakást. Az ügyészség akár ki is vizsgálhatta volna a kétes ügyet, de inkább az immár magánember polgármester helyett átvállalta a bizonyítást. Az állam képviseli tehát a vádat. E helyzethez van két megjegyzésem.

Az egyik az, hogy a rabosított megosztókat képviselő ügyvéd ismerős érvvel hozakodott elő. Az Alkotmánybíróságnak van egy állásfoglalása még 1993-ból, amelyben kifejti, hogy a közszereplőknek többet kell elviselniük, mint a magánembereknek. Ebből következik - fűzöm hozzá -, hogy ha a volt polgármester még (közszereplő) városvezetőként adta áldását a lakáseladásra, akkor nincs létjogosultsága a rabosításnak. De ha elvesztette a választást, és magánemberként vetette latba a befolyását, esetleg van. A védőügyvédhez hasonlóan szoktam érvelni, ha a helyi nyilvánosságból kizárt emberek fordultak hozzám szakmai tanácsért. Mostanában jegelem az iménti gondolatmenetet, a parlamenti többség ugyanis hozott egy törvényt, miszerint az Alkotmánybíróság Alaptörvény előtti állásfoglalásai már nem számítanak. A bíróságnak nem kell figyelembe venni őket, ettől persze még tekintettel lehet rájuk, ha van mersze hozzá.

A másik megjegyzésem tapasztalati jellegű. Több tanítványom számolt be arról, hogy olyan településen él rossz közérzetű újságíróként, ahol a polgármester rátelepedett a helyi nyilvánosságra. Nem jelenhet meg olyasmi, ami az ő köreit zavarja. Az internet terjedése miatt mégsem tekinthető teljesnek a kommunikációs zárlat, mert a közösségi oldalakat olyan sokan használják, hogy az üzenőfalra föltett bejegyzések olvasottsága vetekszik a polgármesterével. De ha az államosított vádat képviselő ügyészség már egy Facebook-bejegyzés megosztását is rabosítja, vajon mi járhat a közösségi oldalra föltett véleményért?