„A tolmácsok számára ezek rettenetes pillanatok voltak, mert … összevissza beszélt, egyik befejezetlen mondatból a másikba kapott.” A kipontozott részt elhallgattam néhány korombéli újságíró elől. Az obsitos külpolitikus bizonytalanul kérdezte: „Hruscsov?” Eltalálta. Az idézet a volt moszkvai rádiótudósító, Kulcsár István emlékiratából való. A többiek Tóbiás Józsefre gyanakodtak.

Ma van az MSZP kongresszusa. Az egyik újságíró azzal harangozta be az érdekesnek ígérkező, talán sorsfordító tanácskozást, hogy sokan azért elégedetlenek az elnök irányával, mert nem lesz elég a 2018-as győzelemhez. Nekem az irány mellett az irállyal is bajom van. Tóbiás József alighanem megíratott beszéddel nyitja meg az összejövetelt, bizonyára kiegyensúlyozott szöveg lesz. A végén azonban valamivel csak le kell zárnia a kongresszust. Félő, hogy rögtönzéséből kicsendül a Hruscsov-effektus. Az MSZP volt elnökei (Kovács László, Hiller István, Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila) vérmérsékletüktől függően szóltak be neki. Ahányan vannak, annyiféle motivációból berzenkedtek, elégedetlenségük mögött azonban közös mozzanat is rejlik.

Alkalmatlannak, elégtelennek, lealacsonyítónak, megszégyenítőnek, visszatetszőnek érzik utódjuk kifejezőkészségét. Megértőbb volnék. Kommunikáció szakos gólyák között vettem észre, hogy gondolatok cikáztak az agyukban, de amikor kinyitották a szájukat, szókincsükből csupán félbe harapott mondatokra tellett. Föl kellett oldani bennük a hátrányos helyzetből fakadó gátlást, hogy végre összefüggő módon fejezhessék ki magukat. Sokuknak nem is sikerült. Amfiteátrumszerűen kiképzett előadóban léptek az évfolyamtársak elé, és a jeges közönyből vagy a sajnálkozó pillantásokból rájöttek, hogy nem a hatásból fognak megélni.

Egyre inkább az a benyomásom, hogy Tóbiás József csak a megszólalásig hasonlít az elődeire. Egyes számban kezdi a főmondatot, és többes számban fejezi be a mellékmondatot. Vagy fordítva. Rosszul jegyzi meg a szakkifejezéseket, és az idegen szavakban fölcseréli a magánhangzókat. Rögtönzéseiből kiérezhető a görcsös igyekezet, hogy egyszerűen foglaljon össze olyan folyamatokat, amelyek megértésére nem telik a felkészültségéből és a műveltségéből. Szervezőkészségét, pártépítő tevékenységét ismeri a csaknem négyszáz kongresszusi küldött, akik nálam jobban látják az irányát. Az irályát azonban képes vagyok megítélni - méltatlan egy romjaiban lévő, de mégiscsak patinás párthoz.