Médianapló

Médianapló - Kortársak a karban, kartársak a korban

2015. november 26. 10:25 - Zöldi László

Bajom van a legutóbbi Kulcsár István-könyv címével. Kifejező ugyan a Kartársak és kortársak, de arra beszéltem volna rá az „obsitos rádióriportert” - a szerző nevezte el így magát -, hogy vizuális ötletet alkalmazzon. A két szó csak egy betűben különbözik, és ha a K RTÁRSAK címet adta volna, akkor a második helyen egymás alá-fölé helyezhette volna az o meg az a kisbetűt. Talán majd a második kiadásban. Addig is azon tűnődöm, vajon miért nem esett szét a három és félszáz oldalas kötet.

Az első részben ugyanis a jellegzetes hangjáról ismert külföldi tudósító szellemes portrékat rajzol a Magyar Rádióban és a magyar sajtóban külpolitikával foglalkozó újságírókról. A második részben viszont azzal szórakoztatja az olvasókat, hogy az utazásairól számol be. A műfaji fenntartás ellenére mégis egyhuzamban olvastam végig az Atlantic Press Kiadó gondozásában megjelent könyvet. A rám tett hatás titka alighanem az, hogy a 83 éves szerző csípős őszinteséggel idézi meg a hazai újságíró társadalom jelentős és jelentéktelen, jellemes és jellemtelen képviselőit, a portrékban pedig megelevenedik a Rákosi- és a Kádár-korszak. Amikor azonban útirajzokra szánja el magát, a hangulatos tudósításokból külföldön dolgozó magyar újságírók és diplomaták portréi, ha úgy tetszik: reliefjei domborodnak ki. Úgy látszik, a hatás szempontjából mindegy, hogy az emberben jelenik-é meg a kor, vagy a korban az ember.

Kulcsár Istvánnak van egy továbbgondolásra ingerlő eszmefuttatása. Kifejti, hogy „Az a tudósító, aki mindenben nagykövete rendelkezésére áll, elárulja a hivatását. De az a tudósító, aki rosszban van a nagykövetével, az hülye.” Találkoztam kísértetiesen hasonló felfogással Bertha Bulcsu publicisztikájában is. A neves író a veszprémi Napló hasábjain fejtegette: „Ha a hatalomhoz túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy.” (1993. december 18.) Az ifjú pályatársaknak ajánlom megfontolásra e két megjegyzést. Ahogy elnézem a pályakezdő újságírókat, vagy idegenkednek a politikusoktól, vagy behódolnak a hatalomnak, leginkább a helyi újságot, rádiót, televíziót előszeretettel nyomorgató polgármesternek.

Bertha Bulcsu és Kulcsár István szerintem azt tudatosítja, hogy az újságírás politika-érzékeny mesterség. Nem tarthatjuk távol magunkat ama politikusoktól, akiktől információkat kaphatunk (vagy facsarhatunk ki belőlük). Mindazonáltal vigyáznunk kell arra, hogy ebben a hangsúlyozottan munkakapcsolatban függetlenek maradjunk.     

komment
süti beállítások módosítása