A tegnapi bejegyzést 138-an olvasták el, digitális pályafutásomban ez a mélypont. Borzalmas címet találtam ki neki (Teli van üressel a tér), kár volt sokat gondolkodni rajta. Elég lett volna azt írni, hogy Orbán a téren, és néhány ezer olvasót könyvelhetnék el. A kudarc szakmai tanulságait megosztanám az érdeklődőkkel.

Eddig hét felsőoktatási intézményben tanítottam. Ha a tanszékvezetők hagyományos újságírást írtak ki, az online-t is sorra vettem, ha online újságírást, akkor a hagyományost is. Elvégre a szakmánkkal kacérkodó diákok vagy papír alapú újságnál helyezkednek el, vagy digitális szerkesztőségben, abban kell tehát járatosnak lenniük, ahová veti őket a sors. A hagyományos újságírásban kitaláltam már néhány ezer címet, magamnak is, másoknak is, ráadásul a legjobb iskolában tanultam a címadást, egy irodalmi hetilap szerkesztőségében. Csakhogy e rutinnak köze sincs az internetes sajtóhoz, amelyben a kereső optimalizáció dívik. Ebből a legtöbbet két tanítványomtól tanultam.

Az egyik most 26 éves, de már 18 éves korában beült az online ügyeletbe, és belé verték, hogy a kattintást számláló készüléktől függ a kenyere. Ha közérthető címet ad, lehetőleg olyat, amely a kereső programban az első tíz közé kerül, sok olvasója lesz, ha túl kacifántosat (elvontat, mesterkéltet, szépelgőt), és ezt néhányszor megismétli, akkor nemcsak leveszik cikkét a digitális felületről, hanem előbb-utóbb el is köszönnek tőle. A másik tanítványom harminc körüli, és mielőtt diplomaszerzésre adta volna a fejét, online szerkesztőségben sajátította el a szakmát. A digitális címekről írott diplomamunkájából tanultam a legtöbbet, amit igyekeztem megosztani az újságíró szemináriumok résztvevőivel is.

A Blog.hu-nak van egy szolgáltatása, melyből kiderül, hogy a portálhoz csatlakozó szerzők melyik jegyzetét kísérték az átlagosnál nagyobb figyelemmel. A tízes listám első címének 19726 érdeklődő jutott, az utolsónak 7424, és a legutóbbi napokban is volt egy 10919 olvasót vonzó bejegyzés. Csupán ama címeket sorolom, amelyekben megosztó személyiség neve szerepelt, íme: Orbán a falon, Orbán rendre utasít, Ki a fene az a Gyurcsány?, Gyurcsány miért szúrta le Bolgárt?, Kunhalmi hitele. Tízből ötben, minden másodikban. Okulva a tegnapi kudarcból azt fejtem majd ki a legközelebbi szemináriumon, hogy a városháza előtt tömeggé fényképezett hívek tucatjai fölé magasodó miniszterelnököt így kellett volna az olvasók figyelmébe ajánlani: Orbán a téren.