A tegnapi bejegyzésre telefont kaptam. Kollégám hívott fel, akivel a nyíregyházi főiskolán tanítottunk együtt. A maga kedves módján megrótt, mondván, hogy a miniszterelnök „jóvoltából” többet kap majd a város, mint amennyit felsoroltam. Elismerem, hogy csupán a szívemnek kedves atlétikai központot, a Tokajba vezető kerékpárutat, továbbá az ipari parkot említettem. Utólag pótolom: lesz még korszerűsített szabadtéri színpad, a főiskolának is helyet adó sóstói zöldövezetben négycsillagos szálloda, felújított múzeumfalu és kibővített állatkert. A miniszterelnök ezekről is megállapodott a polgármesterrel.

De ha kollégámmal sörözgetnénk a főiskola melletti ír pub-ban, részletesen kifejteném neki, hogy amióta beléptünk az Európai Unióba, létrehoztunk ugyan hét régiót, köztük a három megyére kiterjedő északkelet-magyarországit is, ezek azonban sohasem működtek. Az összes kormány ragaszkodott ahhoz, hogy ő ossza el az adóbevételeket és az uniós támogatásokat. Ragaszkodott például a 14 ezer munkatársat foglalkoztató hatósághoz, amely hol APEH-ként, hol NAV-ként szedte be az adónkat, noha ugyanezt megtehetnék az önkormányzatok is. A közpénzek sorsáról a szubszidiaritás jegyében dönthetnének - helyben.

Nem lepődnék meg, ha kollégám a beszélgetés nyomán utánanézne az adatoknak, és kiderülne, hogy Nyíregyháza és környéke a legutóbbi öt évben többet fizetett be az államkincstárba, mint amennyit a következő ötben visszakap belőle. S mert a miniszterelnök a Modern Városok Program keretében végigjárja a megyei jogú városokat, a visszacsurgatott pénz szimpla, bár ügyes kommunikációs fogásnak rémlik: a jótékony kormány gondoskodik az alattvalóiról. Csakhogy van egy másik államszervezési forma is. Az Európai Unióban akadnak tagországok, ahol a megyéinknél jóval nagyobb régiók (tartományok) szedik be az adót, majd a megosztás arányáról megállapodnak a kormánnyal, és arra költik a náluk maradt nagyobbik részt, amiről ők döntenek. Brüsszel pedig nem a kormánnyal állapodik meg a támogatásról, hanem a régiókkal (tartományokkal).

Ebben a rendszerben Nyíregyháza és környéke (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) olyan projektekre kaphatna pénzt, amelyek érintenék Szatmár Romániához és Bereg Ukrajnához került részét is. Igazán kár, hogy a határokon átívelő nemzetpolitika szempontjából gyümölcsöző módszer ütközne a nemzetállam központosító szemléletével. Ráadásul egyéb hátránnyal is járna: a kormányfő nem gyakorolhatna kegyet a megyei jogú városokban.