Megjelentek az összegző cikkek az orosz doppingbotrányról. Sportújságíróink eltángálták a putyinista atlétákat, sportorvosokat és sportfunkcionáriusokat, akik államilag szervezett keretek között torzították el a világ élsportját. Nem állítom, hogy nálunk most állami projekt a doppingolás, de valaha az volt. A múlt század nyolcvanas éveiben jelentkezett nálam Szerdahelyi Szabolcs, a válogatott keretek orvosa, és letett az asztalra egy kéziratot, amelyben felvázolta az állami doppingolás láncolatát.

A cikk megjelent az ÉS-ben, utána ki is rúgták a szerzőt, a botrányt azonban már nem lehetett eltussolni, mert egyre-másra haltak meg a visszavonult dobóatléták - például a diszkoszvető Faragó János - és a súlyemelők. Éppen küszködtem egy sportsérüléssel, és még a pályáról ismertem ama kalapácsvetőt, aki masszőrré képezte ki magát. Hetente háromszor egy-egy órán át gyömöszölt, közben pedig a magyar erősportolók doppingolásáról beszélgettünk. Az információkat nem másodkézből szerezte. Mondandóját a szombathelyi dobópápa, Németh Pál szavaival foglalnám össze: „A dopping olyan, mint az olaj, amellyel mindenki jól keres.” (Magyar Hírlap, 2001.08. 31.)

A másik helybéli dobóiskolából két atléta is kikerült - Annus Adrián kalapácsvető és Fazekas Róbert diszkoszvető -, akinek az athéni olimpia után vissza kellett adnia az aranyérmet. Elhiszem, hogy már nem állami keretek között doppingoltak, mert aki öntéssel (idegen vizelettel) próbálkozik, annak nincs elég pénze arra, hogy hatékony szerrel fedje el a doppingolás nyomait. Ehhez az állami költségvetésből kellett volna tetemes összeget elkülöníteni. De így is volt olimpiai bajnokunk, az úszó Kovács Ágnes, és világbajnoki ezüstérmesünk, a diszkoszvető Kővágó Zoltán, akinek valahogy nem sikerült összefutnia a külföldről érkezett ellenőrökkel, el is tiltották őket. És akadt egy olimpiai bajnokunk, Schmitt Pál, aki a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként megígérte: „Azonnal lemondok, ha egy olimpián magyar doppingügy lesz.” (Magyar Hírlap, 1997.11.08.) Aztán ő vezette sportolóinkat a következőre is, elvégre a doppingbotrányok után valakinek ki kellett őket ráncigálni a zsákutcából.        

Ha majd a magyar sportújságírók kiírják magukból az orosz atléták iránti megvetésüket, nem ártana szembenézni a hazai helyzettel is, amelynek feltárásában nem nagyon jeleskedtek. Mi közben eltemettük hajdani atlétatársunkat, a masszőrré vált kalapácsvetőt, aki ugyanabban a rákbetegségben halt meg, amiben a doppingolók szoktak.