Áll a bál körülötte. Hiller István három nappal ezelőtt az InfoRádióban kifejtette: utálja ugyan, hogy „az országunk határán kerítés van, csak már mondjon valaki ennél jobbat”. Eretnek véleményét megismételte a Heti Válasz legutóbbi számában, sőt párttársai nyilvános berzenkedését vállalva az atv-s Egyenes beszéd tegnap esti adásában is. Tűnődhetnék azon, vajon miért most és épp ezzel a megjegyzéssel került az érdeklődés középpontjába, de van itt egy másik téma, mely jobban illik e rovat kereteibe. A szocialista politikus ezt is mondta tegnap este: „A politika nem abból áll, hogy húsz másodperces spotokat adunk.”

2001 végén meghívtak egy tanácskozásra a József Attila Alapítvány székházába. Az MSZP kampánystábja olyan kommunikációs szakemberek elé tárta a szakpolitikai elképzelések alapján tömörített szlogeneket, akik nem vettek részt a választási program kidolgozásában. Kiderült, hogy a legjobb mondatokat a Németh Imre-féle agrárpolitikai csapat találta ki, a legrosszabbakat pedig a Hiller István-féle oktatáspolitikai. Ez volt az a pillanat, amidőn kezdtem kapiskálni, hogy a latinul, olaszul, németül és angolul beszélő történész nem föltétlenül a tömörítés nagymestere. Pedig felkészültségéből és műveltségéből telne ütős mondatokra, akár még szállóigékre is. Ráadásul érti a tömörítés nélkülözhetetlen folyamatát.

Nem véletlenül mondta tegnap este, hogy a húsz másodperces kommunikáció akkor hatásos, ha mögötte a témában való elmélyülés rejlik. (Eszmefuttatását azért nem idézem szó szerint, mert körmondatba bonyolódott.) Tisztában van tehát azzal, hogy azok képesek közérthetően megfogalmazni az álláspontjukat, akik alaposan ismerik a szóban forgó folyamatot, és a választópolgárok számára már nem többszörösen összetett mondatban elemzik, hanem velős és szellemes szlogenben jellemzik. Az ellentmondás abban lelhető fel, hogy bár Hiller Istvánnak minden adottsága megvan a történelmi, politikai folyamatok átlátására és elemzésére, a húsz másodperces „spotok” szövegezése meghaladta az oktatáspolitikai munkacsoport vezetőjének, a Medgyessy-kormány oktatási államtitkárának, az MSZP elnökének, majd a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány kulturális miniszterének az erejét.

Önkritikára vall, ha most, amikor újra szóba került a neve, ódzkodik a rajta kifogó rövid mondatoktól. E sorok írója pedig így módosítaná kétségkívül tömör álláspontját: a politika abból is áll, hogy húsz másodperces spotokat adunk.