Amidőn meghalt, nem írtam róla nekrológot. Diszkréten búcsúztam el attól, aki első könyvem alanya és tárgya volt. A múlt prófétája 1989-ben látott napvilágot, életművéről az egyetlen monográfia. Tartózkodásom oka: túl sokat tudok róla ahhoz, hogy röviden fejtsem ki az álláspontomat. Most mégis széljegyzettel próbálkozom, mert a Népszabadság mai számában továbbgondolásra késztető cikk jelent meg Kerék-Bárczy Szabolcs tollából.

A volt MDF-politikus tisztelettel búcsúzik szellemi mentorától, megemlíti azonban, hogy a kétezres években már nem nagyon tartották a kapcsolatot. Az első Orbán-kormány idején még egyetértettek „Orbán és a Fidesz lesújtó hatalomgyakorlási stílusáról, műveltségéről, vagy inkább annak hiányáról és egy sor más kérdésről. Aztán valamiért Nemeskürty István is teljes mellszélességgel beállt Orbán mögé.” Mintha Kerék-Bárczy emlékezetében összecsúsztak volna az idősíkok.

Nemeskürty értékrendszeréről távol állt a liberalizmus, a kilencvenes évek elején épp a liberalizmusáért nem kedvelte a Fideszt. Orbánnak a keresztény értelmiségiek minapi összejövetelén elmondott beszédéből viszont tudjuk, hogy amikor az SZDSZ-től eltávolodott pártként keresték a Fidesz helyét, 1996-ban kapóra jött nekik három keresztény értelmiségi: Seregély István egri érsek, Gyulay Endre csanádi püspök és Nemeskürty István közvetítése. A történetíró elég jó politikai elemző volt ahhoz, hogy Orbán Viktorban épp úgy fölismerje a lehetőséget, mint a művelődési miniszterhelyettes Aczél Györgyben.

Csakhogy a majdani erős emberhez való közeledést nemcsak magáncélra lehet fölhasználni. Arra is, amire koronatanú vagyok, hogy Nemeskürty azért írt dicsérő cikket Aczél tanulmánykötetéről, mert egy tehetséges bölcsészt, Bereményi Gézát akarta filmrendezői lehetőséghez juttatni. Ennek fejében képes volt átsiklani a vele szövetkező politikusok világnézete és műveltségi hiányosságai fölött. Orbán mögé való beállása elég pontosan időzíthető: millenniumi kormánybiztosnak kérte föl a miniszterelnök. Ez nemcsak a hiúságát legyezgette. Komolyan gondolta, hogy ha Magyarország törvényesen megválasztott kormányfője, lett légyen Németh Miklós vagy Orbán Viktor, tisztség betöltésére kéri föl, neki hazafias kötelessége elfogadni a megbízatást.

Döntése azonban következményekkel járt. Azzal például, hogy megszakította a kapcsolatot ama konzervatív fiatalemberekkel (például Kerék-Bárczy Szabolccsal is), akik a Fidesztől távolodó MDF-ben politizáltak.