Magánügy, hogy hetenként kétszer jutok el a közeli piacra. Talán még az is, hogy élvezem a Lehel-téri forgatagot, mert megvannak a kedvenc beszerzési helyek, és az őstermelőkkel is köszöntjük egymást. Az viszont már szakmai adottság, hogy a bevásárlást csütörtökre és szombatra időzítem. A hét negyedik napján jelennek meg a hetilapok, az utolsó előtti napon pedig a hét végi mellékletek, és piacról jövet útba esik az aluljáróban található újságpavilon. Hozzá kötődik egy friss történet.

A legutóbbi szombaton is kiválasztottam a Nemzeti Sportot, a Magyar Nemzetet, a Magyar Hírlapot, a Magyar Időket és a Vasárnapi Híreket. Kicsit sokalltam az ezeregyszáz forint körüli összeget, de szó nélkül fizettem, mert valószínűleg fölemelték valamelyik lap árát. Itthon derült ki, hogy másról van szó. A legvékonyabb újságból, a Magyar Hírlapból véletlenül két példányt vettem föl, és a pavilonos hölgy meg sem kérdezte, vajon másnak is viszek-é egyet, vagy tévedésből fogtam össze a kettőt. Magában talán még mulatott is rajtam. Ha tudná, hogy soha többé nem megyek hozzá. Hetente körülbelül háromezer forinttal kevesebbet forgalmazhat, ez egy év alatt százötvenezer forint - e tetemes összeg hasznától esik majd el.

Harminchat órával később, a hét első napján bevásároltam a környékbeli Aldiban. Az első árusor jobb szélén, fejmagasságban, szinte csukott szemmel nyúlok a kerek dobozos, alacsony szénhidrát tartalmú Cappucino-ért, ebből készítek reggelenként kávét. Leemelem a bakelit fedelet, kifelé hajlítom az alufólia fülecskéjét, kurta mozdulattal megrántom, és feltárul alatta a kakaóval kevert kávé. Igen ám, de itthon kiderült, hogy a fedél és a kávépor közül hiányzik az alufólia. Valakik, nyilván a bolt dolgozói eltávolították, óvatosságból azonban csak annyit raktak át a csészéjükbe, hogy a súlycsökkenést ne vegye észre az a fránya vevő.

Na, oda se megyek többet, akad a közelben még néhány vegyesbolt. Hja kérem - vigasztaltam magam -, ez a kapitalizmus. Hál’ istennek van miből választani, és a vevő odébb áll, ha átverik. Ki is választottam egy nemrégiben megnyílt Spart. A választéka kedvemre való, ráadásul az elárusítók és a raktári dolgozók nem tépik föl helyettem az alufóliát, legalábbis egyelőre nem. Igazán kár, hogy a kiszolgálás itt sem tökéletes. Azért nem érdemes túl korán körülnézni, mert a reggeli újságokat a végére hagyják, és csak dél körül csomagolják ki.