A minap arról tűnődtem egy rádióbeszélgetés nyomán, hogy az interjúalany árnyaltabban is fogalmazhatott volna. Ezt fejtegette ugyanis: „Európa vagy visszatér a keresztény gyökereihez, vagy iszlám lesz.”

Harmincsornyi mondandóm lényege az lett volna, hogy az úgynevezett szent könyvekből nem kell mindent szó szerint venni. Sem azt, amit a Korán ír a más vallásúak eltiprásáról, sem pedig azt, amire a Biblia utalgat. Régi korok szokásait tükrözik, bizonyos megállapításaikon túlhaladt az idő. Nem teszem ki a kirakatba, amit kaptam. A kommentelők között alig volt, aki elismerte volna, hogy figyelemre méltó összefüggésről töprengtem. Ilyenkor persze arra gondol az ember, hogy nem fogalmazott elég pontosan (árnyaltan). Csakhogy épp azért térek vissza az említett bejegyzéshez, mert mégis akadt valaki, aki hozzám hasonlóan gondolta, hogy egy eredendően tragikus mozzanatnak, a 150 éves török megszállásnak lehettek meglepő következményei is. Nem sok, de azt a keveset érdemes az olvasók figyelmébe ajánlani.

Mielőtt azonban idézném az illető véleményét, hadd foglaljam össze a kommentelők elmarasztaló értékítéletét. Szerintük az ottomán birodalom a keresztény Európa megszállott részében azért tűrte el a keresztyén (protestáns) vallásgyakorlást, mert az egyik hozzászóló szavaival „ezeket a jog nélküli hitetleneket szarrá lehetett adóztatni”. Én se dicsérném a szpáhikat, beglerbégeket és imámokat, mert kegyetlenül kizsákmányolták a meghódított magyarokat. Ám azt mégiscsak javukra írhatja az utókor, hogy miközben a katolikus egyház üldözte Luther, Kálvin és Zwingli magyarországi híveit, ők gazdasági számításból vagy egyéb galád okból megtűrték az evangélikus és református gyülekezeteket.

Fabiny Tamás püspök interjút adott egy evangélikus közösségi blognak. Íme, az okfejtése: „A magyarországi protestantizmus érdekes módon sokat köszönhet az iszlámnak. A török hódoltság idején olyan erős volt az ellenreformáció Magyarországon, hogy a katolikus közegben biztosan nem maradtak volna fenn a protestáns gyülekezetek. A török területeken azonban megmaradt a protestáns vallásszabadság. Ezt ma is láthatjuk: Nyugat-Dunántúlon kisebb számban élnek protestánsok.” (Kötőszó.hu, 2015. október 22.) Ha valaki esetleg nem értené a kommentelők közül, a Dunántúl nyugati részét nem érték el azok a fránya muszlim hódítók. Ott a Habsburgok adóztatták sz@@rá a magyarokat, ráadásul még üldözték is a protestánsokat.