Néhány perce, huszonötödikként töltöttem le Both Gábor videóját. Tegnap este vette föl, amint a dályaiak meggyújtották a lármafát. Székelyföldnek hétszázötven kilométernyi határa van, és legalább másfél száz tüzet kellett rakni, hogy a lángok felülről nézve egybefüggő láncolatnak hassanak. Az önkormányzatok tiltakoztak ama elképzelés ellen, hogy a túlnyomórészt magyar lakosságú Székelyföld beolvadjon egy román többségű régióba. A Hargita megyei falu református lelkésze azt fejtegette, hogy a lármafa ötszáz éves hagyományra tekint vissza. Kiállását helyeslem, tévedett azonban kétezer évet.

Már az Agamemnon című tragédiában is megénekelte Aiszkhülosz, hogy a kis-ázsiai Trója pusztulását a város melletti Ida hegyéről továbbították a nyolcszáz kilométernyire lévő Argoszba. Az Égei-tenger fölött szigetről szigetre, hegycsúcsról hegycsúcsra szállt az üzenet. Az ógörög módi római változata a látóhegy. A legionáriusok Aquicumtól a Duna vonalával párhuzamosan őrizték a hírhalmokat. A láncolat Belgrádnál fordult délnek, egészen az albán tengerpartig húzódott, majd ahol legkeskenyebb az Adria, az olasz csizma sarkától a birodalom fővárosáig. Aztán a Kárpát-medencébe bejöttek az őseink, őket pedig a törökök szállták meg százötven évre, és a látóhegyet őrzők számára kivájt üregekben borpincéket rendeztek be. Maguk is kortyolgatták a tiltott italt, de inkább kereskedtek vele.

Érdekes fejlemény a lármafa, amelynek legalább ezeréves hagyománya van a Székelyföldön. A nyolc-kilenc méter magas rudat a földbe ásták, felső részén szurkos szalmacsóvákat helyeztek el. A földre lógott le a szalmakötél, az ellenséget látva ezt gyújtotta meg az őr. Látótávolságban tűnt fel a következő lármafa, a környékbéliek e láncolat révén szereztek tudomást a tatárok vagy a törökök közeledtéről. A kommunikációs rendszerrel az a gond, hogy tűznyelven mindössze egyetlen mondat létezik: „Jön az ellenség.”

Egyelőre csak a tizenhárom perces kisfilmet találtam a világhálón, de a műhold-felvételek jelzik majd az ellipszis alakú tűzláncot, amely tegnap 17.45 és 18 óra között rajzolódott ki a Kelet-Kárpátokban. A tiltakozók tőle nyugatra, a magyar határ közeli Szatmár, Bihar és Arad megyében is meggyújtották a tüzet, hogy felhívják magukra ország-világ figyelmét. Családunk faluja, Erdőhegy erdős ugyan, de nem hegyes. Látszik azonban a nyolcszáz méter magas Hegyes, ahol már leszüretelték a ménesi kadarkának való szőlőt. Az immár letarolt dombtetőn talán akadt hely a lármafának.