Tegnap este két vendég ült a Szabad szemmel című tévéműsor stúdiójában. Ungváry Rudolf közíró és Tamás Gáspár Miklós filozófus között körülbelül tízévnyi a korkülönbség. A hetvenkilenc éves publicista kicsit fiatalabbnak látszott, a hatvanhét esztendős bölcselő kicsit idősebbnek. Eltérő álláspontot képviseltek a menekültkérdésben, Ungváry rettegett az iszlám veszélytől, TGM csupán aggódott miatta. A filozófus felfogása liberálisnak hatott, a publicistáé konzervatívnak.

Az a benyomásom, hogy Tamás Gáspár Miklós alaposabban ismeri a jelenkori népvándorlás folyamatot. Amikor vitapartnere beszélt, de őt mutatta a kamera, metakommunikációs gesztusokkal ki is fejezte a fölényérzetét. Ez nem volt rokonszenves. Amidőn pedig megszólalt, többszörösen összetett mondatokban fejtette ki a véleményét, mert majd’ minden fogalomról eszébe jutott valami. Ha a képzettársításokat nem bontotta is ki, jelezte, ettől pedig elindáztak a kiselőadásai. Becsületére válik, hogy a számtalan kitérő után rutinosan tért vissza a kiindulóponthoz, amit a magamfajta médiafogyasztó hálásan könyvelt el, ha maradt kedve kivárni a végét.

A publicista ezt mondta: „Most egy kicsit keményebben fogalmazok, mert kevés időnk van.” Ettől viszont széttöredezett az álláspontja, mégis szívesebben vártam ki a végét, mert kerülte az árnyalatokat, és próbálta a lényeget megragadni. Nem mindig sikerült neki, de jobb volt hallgatni, mert az okfejtése hiányérzetet keltett, és gondoltam tovább az érveit, vagy fölsorakoztattam az ellenérveket. Ha úgy érezte, hogy nem képes elhárítani a felkészültebb vitapartner nyomasztó logikáját, kikérte magának az udvarias, de kíméletlen minősítést. Becsületére válik, hogy ezt is röviden, velősen, közérthetően tette.

Miközben gyötörték egymást, elfelejtettek tudomást venni a műsorvezetőről, aki néha szerette volna átvenni a beszélgetés irányítását. Figyelmetlenségük már csak azért is udvariatlanság, mert a műsorvezető (Mészáros Antónia) hölgy. A szó szoros értelmében vett párbeszédből a filozófus győzelmét hallottam ki, bár amidőn átnéztem a teleírt cédulákat, meglepetés ért. Ötöt készítettem, és négy idézet a publicistától való, egy a filozófustól. Az ellentmondás nyilvánvaló. Mellesleg mindketten utálják ugyan az Orbán-kormányt, disputájuk azonban a demokratikus ellenzék megosztottságát jelképezte.