Megint felhívott. Ritkán teszi, úgy negyedévenként. Hajdan ugyanarra az egyetemre jártunk, és amióta írom ezt a rovatot, olvassa a Médianaplót. Sosem lájkolta a bejegyzéseket, de némelyikkel vitatkozott. A hangját nem emelte föl, összeszedetten fejtette ki az álláspontját. Érződött, hogy mielőtt hívott volna, végiggondolta a mondandóját. Nem egyszer igazat is adtam neki, most szintén tűnődésre késztet.

A minap kétszer is elmarasztaltam baloldali honatyákat, mert nem készültek föl a parlamenti hozzászólásukra. Az egykori évfolyamtárs javamra írta ugyan az érvelést, de azt olvasta ki soraimból, hogy elnézőbben ítélem meg a DK-s képviselő szereplését, mint a szocialistáét. Csipetnyi iróniával fejezte be, mondván, hogy talán nem kéne így adni közre a párt-elfogultságomat. Meglepődtem, mert efféle elfogultságot nem fedeztem föl magamban. Ettől persze még hangvételbeli különbségről árulkodhat például a szóhasználat. Újra elolvastam hát a bejegyzéseket, és utólag figyeltem föl arra, hogy a DK-s Varjú Lászlónak csakugyan tapintatosabban vetem szemére a felületességet, mint az MSZP-s Harangozó Tamásnak. Az okot azonban máshol keresném.

A Magyar Szocialista Pártból kivált gyurcsányisták négy mandátumra tettek szert a 2014-es országgyűlési választáson. Márpedig a parlamenti házszabály szerint egy képviselőcsoport létrehozásához öt tag szükséges. A Demokratikus Koalíciónak ezért nincs frakciója, az MSZP-nek viszont van, ha jól számoltam össze, huszonkilenc főnyi. De ha egy elhalálozás és egyéb okok folytán tévednék is, hétszer többen vannak, mint a DK-sok. Nem tudom, hogy hányszor nagyobb a költségvetésük, ám az valószínű, hogy több szakértőt képesek megfizetni. Következésképpen a szónokaik alaposabban készülhetnek föl. Ha kedvezőbb körülmények között bizonyulnak felületesnek, akkor bizony keményebb szavakat érdemelnek.

Elvégre egy DK-s képviselő kevésbé támaszkodhat szerződéses szakértőkre, ráadásul szakpolitikus is kevésbé lehet, mert három kollégájával együtt olyasmikkel is foglalkoznia kell, amelyek nem tartoznak a szűkebb érdeklődési körébe. Ilyenkor az eszmefuttatásba könnyebben csúsznak be a gikszerek, amelyek persze nem mentik a tévedését, inkább csak magyarázzák. Most, egy telefonbeszélgetés nyomán értettem meg, hogy miért érintettem ujjbeggyel tapintatosabban e számítógép billentyűit. Abban pedig reménykedem, hogy a másik elmarasztalt ellenzéki politikus esetében sem léptem túl az udvariasság határait.