SAV föltette legújabb fényképét a közösségi oldalra. Beállt, kicsit manökenesen. Egyik lábát előbbre helyezte, csípőjét a másik oldalra billentette, hogy a kezében tartott oklevél is érvényesülhessen. A fotó tegnap készült Budapesten, a MÚOSZ székházában, a Mikszáth-teremben.

Ezt onnan tudom, hogy e sorok írója készítette a csípős jegyzeteiről elhíresült Sándor Alexandra Valéria okostelefonjával, mert éppen átvette a Szegő-díjat. Van rutinja a díjazásban, három életszakaszában is részesült benne. Eddig százharmincan lájkolták a fényképét, körülbelül százan tanultak a nyíregyházi főiskolán. Örömükből azt olvasom ki, hogy SAV révén igazolva érzik magukat: a kommunikáció szakon nem hiába töltötték az idejüket. Nem lett ugyan mindegyikükből újságíró, de közülük valaki araszol előre a nyilvános pályán. Egy nemzedék elindult, mégis az a benyomásom, hogy néhány kivételtől eltekintve zökkenő következett be a fejlődésében.

A DUE, a Diák és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete a középiskolás tollforgatókat karolta fel. Bár a főiskolásoknak és egyetemistáknak is alapított kategóriát, amelyben alsóbb évfolyamosok szoktak nyerni, húszig bezárólag. Így lett SAV az Év Diák Újságírója. Majd elkezdett pályázni Makóra (az amerikai újságírás megújítójának, Joseph Pulitzernek a szülővárosa inkább a felsőoktatásban tanulók tehetségét méltányolta). Közös ismerősünk először különdíjban részesült, a következő évben pedig megkapta az ifjúsági Pulitzer-díjat, a pályakezdők legmagasabb kitüntetését. Igen ám, de az elismerésre csupán 25 éves korig lehetett pályázni, sok junior újságíró azonban épp a diploma megszerzése utáni években tűnik el a szakmából, amikor meg kéne izmosodni.

E nemzedéki gondot enyhíti a MÚOSZ jogászáról, Dr. Szegő Tamásról elnevezett díj, a pályázók felső korhatára harminc év. A három alapítvány tevékenysége részben átfedte egymást, ám a laza rendszer sokáig jól töltötte be a funkcióját. A nyilvánosságipar utánpótlása tizenöttől harmincig magán érezhette a tehetséggondozók tekintetét. Ez a hálózat szakadt meg azzal, hogy a nyilvánosság szűkítésével amúgy is kísérletező Orbán-kormány megvonta erkölcsi és anyagi támogatását a középső (összekötő) elemtől, a makói Pulitzer-alapítványtól. Az olvasható ki mintegy száz tanítványom lájkolásából, hogy ha már az elmúlt fél évtizedben nem kaphatták meg az államilag szervezett nyilvánosság kitüntető figyelmét, legalább a fehér holló tanulótárs sikerének örüljenek.