A címbéli betűszó kettős jelentésű. Sándor Alexandra Valéria polgári neve, másrészt egy online újságíró szignója. A hárombetűs jelölést tőlem kapta. A kommunikáció szakos diákokkal közösen mérlegeljük az első órán, hogy mit lehet kihozni a nevükből, ha egyszerre több cikkük jelenik meg a portálon. Vajon a glosszátor SAV azért ír csípős jegyzeteket, mert hű akar lenni a szignójához? Vagy beletaláltam a karakterébe? Mindenesetre sikereket könyvelhet el.

2010-ben lett az év diák-újságírója, 2012-ben megkapta az ifjúsági Pulitzer-díjat, a pályakezdők legrangosabb hazai kitüntetését, most pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége értesített arról, hogy a fiatal tollforgatók számára kiírt pályázaton elnyerte a Szegő Tamás-díjat. (A néhai ügyvéd perbe fogott újságírókat védett, a halála után létesített családi alapítvány tehetségeket jutalmaz.) SAV-nál racionálisabb tanítványom még nem volt. Figyelte a médiatanárt, és minden hasznosítható szakmai fogást ellesett tőle, miközben kajánul nézte, hogy a papír alapú sajtóból érkezett szerkesztő miként tanulgatja a digitális sajtót. Az ő hatására felejtettem el például, hogy három évtizedig blickfangos címeket adtam mások cikkeinek, míg rá nem jöttem, hogy a hagyományos címadás immár használhatatlan. A kereső optimalizációs címek vonzzák azokat a fránya kattintásokat.

SAV díjnyertes interjúja egy plasztikai sebésszel készült, és a Weborvos felületén látott napvilágot. Nemcsak azért érdekli a szakember, mert tíz év múlva esetleg rászorul a szépészeti műtétre. Azért is, mert tudja, hogy százezrével ülnek nők a számítógép előtt, akik mutatósabb mellről és liternyi zsírleszívásról ábrándoznak. Érdemes kielégíteni az érdeklődésüket, a téma mögött azonban feltárul a harmadik világ is. A 160 milliós Banglades, ahol gyakori a merénylet és az ipari baleset. Egy magyar orvos néhány társával ezért alapította az ország egyetlen égési központját 300 férőhellyel.

S hogy ne szédüljek bele a rokonszenves sebész bizalomgerjesztő gesztusába, eszembe jut, amiről SAV a zsenge kora miatt nem tudhat. A színész Kulka János papája, a szegedi professzor úgy lett az ország legjobb tüdősebésze, hogy több mint hatvan évvel ezelőtt, a koreai háborúban annyi különleges „esethez” jutott, amennyire az itthon maradt kollégák egy emberöltő alatt sem tehettek szert. A szakmai siker titka tehát egy kis frontszolgálat? Átvitt értelemben a csípős SAV-nak is erre van szüksége ahhoz, hogy közös szakmánk élvonalába emelkedjen.