Ha a magyarországi politikusok olvasnák Parászka Borókát, alighanem irigyelnék. A marosvásárhelyi újságírónő abban különbözik tőlük, hogy nem azt kell írnia, amit a választók elvárnak tőle, hanem kisebbségi álláspontot képviselhet, és kibonthatja a valóság minden szeletét, bármily kínosak is.

Egy kormánypárti politikusnak nyilvánosan is helyeselnie kell, hogy az ideiglenesen nálunk tartózkodó menekültek nem tájékozódhatnak anyanyelvükön a jogaikról és a kötelességeikről. Ráadásul amennyiben az idegenrendészeti hatóság regisztrálja őket, a magyar nyelvű okirat, többnyire kiutasítási végzés aláírására kötelezi őket. A tőlünk 700 kilométernyire élő honfitársnőnk e faramuci gyakorlatot hasonlította össze a romániai helyzettel. Arra jutott, hogy a román alkotmány mindkét jogot tartalmazza, csak éppen ritkán tartják be.

A túlnyomórészt magyarok lakta Székelyföldön a kormány nem engedheti meg magának, hogy kizárólag román anyanyelvű rendőröket, ügyészeket és bírókat alkalmazzon, bár a helyi nyilvánosságot így is nyelvi sérelmek borzolják. A szórványvidékeken ennél rosszabb a helyzet, mert a magyarság kisebbséget alkot. A román nemzetállam képviselői nyíltan megszegik a saját alkotmányukat és törvényeiket, a magyar nyelvű sajtó pedig tele van ama sérelmekkel, amelyekkel provokálják a legnépesebb kisebbséghez tartozókat. Ideológiájukat nem is nagyon titkolják, az ezer éve velük együtt élő magyarokat másodrendű, ideiglenesen náluk tartózkodó állampolgárnak, afféle potenciális menekültnek vélik. A történelem fintora, hogy az eredmény felől nézve van is benne valami: Trianon óta csaknem egymillióval csökkent a romániai magyarság létszáma.

Az Erdélyi Riport című portál digitális felületén Parászka Boróka nem mondta ki a nyilvánvaló következtetést, e sorok írója azonban megteheti helyette is. Ha a magyar nemzetállam immár törvényben kötelezi hivatalnokait arra, hogy nyelvi jogaikban sértsék az ideiglenesen hazánkban tartózkodó menekülteket, akkor mi a különbség közte és a román nemzetállam között? A parlamenti politikusok, akik megszavazták a menekültek jogait kurtító törvényeket, vajon gondoltak-e arra, hogy a trianoni vonalra telepített szögesdrótjuk csaknem száz éve elidegenítő gyakorlatot szentesít? Holott már-már azt remélhettük, hogy az Európai Unió két tagállama között megszűnnek a határok.