Szakmai szempontból érdekes tudósítást olvastam a Budaörsi Infó Online nevű portálon. Munkatársa ama összejövetelről számolt be, melyre két közismert tévést hívtak meg. Már nem dolgoznak a nyilvánosság intézményeiben - Vágó István a Demokratikus Koalícióban politizál, Sváby András pedig éttermet vezet -, a nyilvánosságban azonban még otthonosan mozognak.

Markáns álláspontot fejtettek ki a közszolgálati és a kereskedelmi televíziózásról, de amikor az érdeklődők azt firtatták, miként vélekednek a helyi médiumokról, elhárították a választ. Vagy arra az egyébként hiteles általánosításra szorítkoztak, hogy „A helyi médiát elsőként kapja be a politika.” Visszafogottságuk érthető. Nem akartak olyasmiről véleményt nyilvánítani, amit kevésbé ismernek. Engem is akkor kezdett izgatni a téma, amidőn azt olvastam a tudósításban, hogy egy városon belül szükség van-e több médiumra. Kiderült, hogy Budaörsön egy rádió, két televízió és három nyomtatott újság működik. Ezt ugyan a polgármester pontosította, mondván, hogy csupán egy az a tévé, ezzel azonban nem tagadta a többi számot.

Hosszabban szólalt meg egy Nagy Sándor András nevű kommentelő, aki szerint az önkormányzat kikötötte: „Csak az pályázhat, akinek van egyszerre internetes és nyomtatott verziója is.” Nem ismerem a budaörsi médiaviszonyokat, de a 2015-ös vita mögött hosszú és tanulságos folyamat rejlik. Érd önkormányzati testülete hajdanában megnövelte az önkormányzati újság példányszámát, hogy az információi minden családhoz eljuthassanak, ráadásul az olvasóknak nem is kellett érte fizetni. Csakhogy a másik, kereskedelmi alapon működő újságot 75 forintért árulták, ezért kiadója a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordult. A GVH kimondta a gazdasági erőfölényt, és azt, hogy az önkormányzat nem tehet különbséget helyi és helyi médium között. Ha a hozzá tartozót anyagilag támogatja, akkor a nem hozzá tartozót is támogatnia kell. A fellebbezés nyomán bíróság elé került ügy évekig bolyongott az igazságszolgáltatás útvesztőiben, mígnem a Kúria megváltoztatta a Versenyhivatal döntését.

Ebben a pillanatban az a benyomásom, hogy a budaörsi önkormányzat jogszerűen korlátozta a pályázati feltételeket. Mégis érdemes volna szakemberekkel megvitatni a korántsem kizárólag érdi és budaörsi ügyet. Vannak olyan tanulságai, amelyek azt sejtetik, hogy a legfőbb bírósági fórum ítélete sérti a sajtópiaci esélyegyenlőséget.