Orbán Viktor interjúja áthúzódott éjfél utánra is. Ezzel magyarázható, hogy a tv2-őn sugárzott 35 perces beszélgetésből kiválasztott hét mondat alá nem ugyanazt a dátumot kellett írnom. Négy még tegnap hangzott el, három már ma. Ha majd egyszer böngészi valaki az Orbán-összest, talán elírásnak véli a keltezést, pedig nem az.

A hazai média beharangozta a délután fölvett interjút, sőt akadtak portálok, amelyek részleteket közöltek a még nem is sugárzott beszélgetésből. Azt vártam a miniszterelnök szózatától, hogy az egész nemzet sorsát meghatározó döntést jelent be. Például azt, hogy az országunkon „átcsörtető” menekültek miatt holnaptól (mától) kezdve válságállapot lesz Magyarországon, és elmagyarázza nekünk, vajon miért kért felhatalmazást a parlamenti többségtől, hogy szinte bármit megtehessen. Ő azonban visszafogta magát, elvégre a keddi (mai) kormányülésen „fogunk döntést hozni. Ha fogad, akkor inkább az igenre fogadjon, semmint a nemre.”

Így felelt a műsorvezetőnek hamiskás, rá jellemző félszájas mosollyal, amiből megérthettük, hogy fegyelmezetten tartja magát a kormány döntéséhez, amelyet egyébként ő terjeszt elő. Aztán olyan mondatok hagyták el a száját, mint ez: „Én ezt nem mondtam, de ne zárjuk ki.” Szerénységére vall, hogy a jelentősnek ígérkező, de sejtelmesnek bizonyult éjféli interjúval nem terhelte meg a nyilvánosságot. Ugyanezt elmondhatta volna akár este nyolc körül is, csúcsidőben. Mint egyik elődje, Gyurcsány Ferenc, aki 2006. július 27-én állt a nyilvánosság elé. A mainál sokkal soványabban, valahonnan a budai Várból magasodott Pest fölé, alatta a Lánchíd. Ő is szerénykedett, mert csupán 5 perc 40 másodpercet vett igénybe az időnkből.

Túl volt már egy május végi frakcióülésen, amelyen kivesézte az ország gazdasági helyzetét és a politikai osztály erkölcsi állapotát. E titkos beszédhez képest két hónappal később azt tanácsolta nekünk a köztévében, hogy húzzuk összébb a nadrágszíjat, ahogy az állam is teszi: „kevesebb minisztérium, kevesebb politikus, kevesebb autó”. Sejtelmes megjegyzéseit nem tudtuk mire vélni, az őszödi beszéd körüli botrány ugyanis csak majd' két hónappal később robbant ki. Ő viszont annak tudatában kért tőlünk önmegtartóztatást, hogy a kormányüdülőben már kifejtette az igazság minden szeletét.

Az a benyomásom, hogy meg vagyunk áldva a miniszterelnökeinkkel. Válsághelyzetben kérnek rendkívüli adásidőt, hogy aztán semmit se mondjanak.