Az ezredfordulón arról vitatkoztunk, hogy mikor is kezdődik a XXI. század. Vajon 2000. vagy 2001. január elsején? Világra szóló erőszak döntötte el a vitát. Századunk 2001. szeptember 11-én kezdődött, ma tizennégy esztendeje. New Yorki-i idő szerint reggel kilenc előtt és után néhány perccel összedőlt a két manhattani ikertorony, maga alá temetve körülbelül háromezer embert. Erről sokat írtak a mai lapok, van azonban egy szakmai vonatkozás, amelyet pótlólag hoznék szóba.

Ami az Atlanti óceán keleti partján reggel kilenc, az nálunk délután három. Nem sokkal ez után kaptuk a gyorshírt, amelyet a Magyar Rádió talán negyedórával később mondott be. A Magyar Televízió még sugározta a brazil vagy kolumbiai szappanopera 247. epizódját, és csupán utána függesztette föl az adásrendjét. A válságstúdiókban szakértők beszélték meg az amerikai tragédiát, bár a részleteiről nagyon keveset tudtak - a nyomtatott sajtó munkatársaival együtt. (A digitális sajtó még gyerekcipőben járt.) Félretettem a másnapi újságokat, és újra olvasva a cikkeket, feltűnt egy mozzanat. Szembe ötlött, hogy mennyire vérszegények a vezércikkek. Sok bennük az érzelem, kevés a tény.

Ez bizonyos fokig érthető is. A hatórás időeltolódás miatt kevés információ jutott el hozzánk, illetve amikor megindult a hírfolyam, a publicisták már befejezték a munkájukat. Mert ha visszaszámolunk az este tízes lapzártából, akkor ami New Yorkban vagy Washingtonban a keleti parti időzóna szerint délután négy után történt - és mennyi minden történt -, az már nem fért bele a másnap reggeli újságba. Hiszen még ki is kellett nyomtatni, és el kellett juttatni országszerte az olvasókhoz. A megyei lapok cikkírói kedvezőbb helyzetben voltak. Későbbre tehették a lapzártát, őket ugyanis a saját hálózatuk terjesztette, és csupán a megyehatáron belül kellett házhoz vinni az újságot.

Számomra 2001. szeptember 12-én, vagyis másnap derült ki, hogy a földkerekség csakugyan egy nagy falu. Ahol villámgyorsan terjednének az információk, ha a feldolgozásukra szakosodott intézmények és szakemberek képesek volnának gyorsan továbbítani a híreket és az értelmezéseket. Az a benyomásom, hogy ez volt az a pillanat, amidőn a napilapok sorsa eldőlt. Már „csak” idő kérdése, hogy meddig maradnak életben. Egy amerikai sajtókutató 2043. április elsejére jövendöli a halál beálltát. Okfejtését aligha szánta áprilisi tréfának.