A csütörtök nálam a hetilapok napja. Sorrendben a 168 Órát, a Magyar Narancsot és a Heti Választ ától cettig elolvasom, hátha találok bennük ütős mondatot egy portál számára készítendő összeállításba. Többnyire találok, olykor nem is egyet. Mindazonáltal a tegnapi számokban egy betűt sem leltem a kkk-ról. vagyis a keddi kormánykonferenciáról. Nem is lelhettem. Ahhoz, hogy egy hetilap csütörtökön megjelenjék, már hétfőn este le kell zárni. De ha nagyon fontosnak tartja a szerkesztőség, még keddi eseményről írandó cikk is belekerülhet, igaz, már csak csekély terjedelemben.

A visszhangtalanság aligha véletlen. A harmadik Orbán-kormány végre nem az általa pénzelt cégek elemzésnek álcázott dicséretét zsebelte be, hanem szembenézett egy tőle független uniós szervezet országjelentésével. Szerető Szabolcs a Magyar Nemzetben tegnap méltányolta is a szándékot, mondván, hogy „A nyilvánosságról elzárva a kormány hajlandó a kampányok festette rózsaszín kép mögé nézni.” De vajon a kiszivárogtatások országában el lehet-e titkolni egy miniszterelnöki őszinteségrohamot, amit elmarasztalható-leváltható főhivatalnokok kísértek figyelemmel? Előbb-utóbb amúgy is kiderül minden lényeges mozzanat. Kár, hogy a keddi fejleményekről a tegnapi hetilapok még nem számolhattak be, a jövő csütörtökön pedig már csorbát szenvedne a hírnevük, ha jókora késéssel szólalnának meg.

Alábecsülném a kormányzati kommunikációval foglalkozó szakemberek felkészültségét, ha nem abból indultak volna ki, hogy se ki, se be. Valószínűleg azért időzítették keddre a kkk-t, mert el akarták kerülni, hogy a kisközösségek hangadói hiteles képet kapjanak a kormányzati tevékenység legmagasabb szinten kibeszélt ellentmondásairól. Nem vonnék le túlzott következtetést a csütörtökön megjelenő hetilapok csekély példányszámából, de hiába látnak napvilágot csupán öt- és húszezer között, együttesen mégis elérnek körülbelül 200 ezer értelmiségit. Olyan embereket, akik azért örvendenek tekintélynek a saját körükben, mert nemcsak arra kíváncsiak, hogy mi történt, hanem arra is, hogy mi rejlik a tények mögött.

A napi- és hetilapok között munkamegosztás alakult ki. Az utóbbiak inkább a háttér kimunkálásában, az összefüggések tudatosításában jeleskednek - az a benyomásom, hogy épp ez szenvedett csorbát. A keddi kormánykonferencia elzárása a csütörtöki hetilapoktól most, pénteken nekem az országvezetők értelmiségszemléletéről árulkodik.