Esterházy Péter bejáratott író német nyelvterületen. Az ottani lapok gyakran kérnek tőle interjút, legutóbb a Der Freitag-nak számolt be hazai tapasztalatairól. Legfőbb megállapításait közre adta a magyar sajtó is, egyik mondata azonban elsikkadt. Így hangzott: „Az igazi kérdés: megírhatja-e egy vidéki újságíró, amit akar? Nem hiszem.”

Szokásom, hogy nemcsak azt olvasom el, amire valamelyik utánközlő portál hívja föl a figyelmet, hanem az eredeti linket is. A magyar fordítás pontos, bár eredetileg a Provinzjournalist kifejezést használta az interjúalany. A német szó jelentése, hangulata nem teljesen azonos a magyar vidékivel. Inkább ténymegállapítás, mint értékítélet. A Német Szövetségi Köztársaság föderális berendezkedéséből adódik ugyanis, hogy 1989 előtt hiányzott a központi vízfej. Az alapítók tudatosan döntöttek „vidéki” főváros, Bonn mellett. De ha nem ez a felismerés motiválta Esterházy Pétert a szóválasztásban, akkor is vannak ismeretei a vidéki Magyarország sajtójáról. Író-olvasó találkozókra jár, és a megyei napilapok munkatársai interjút készítenek vele, sőt beszélgetés közben a szakmai gondjaikról is beszámolnak neki.

Legfőbb gondjukat nem abban látom, hogy a megyéket is uraló Fidesz korlátozza a nyilvánosságot. Abban sem, hogy ha belátóbb is a kormánypárti polgármester, a kiadó hirdetőkhöz fűződő viszonya fogja vissza az újságírók valóságfeltáró szándékát. A rossz közérzet igazi okát másban vélem fölfedezni. Az újságírás lényegéhez tartozik, hogy a pályakezdő kap egy témakört, amibe bedolgozza magát hírek, tudósítások és interjúk révén. Aztán eljut arra a szintre, hogy értelmezné is a valóság megismert szeletét, erre azonban nincs lehetősége. Néhány napja átnéztem egy osztrák sajtóbefektető tulajdonába került megyei napilapok online felületét. A nyolc portálon egyetlen jegyzetet se találtam. Ez aligha magyarázható a nyári szabadságolással, vagy a kánikulával, amely kiölte az ügyeletes szerkesztőkből a véleményalkotás vágyát.

Külföldi befektetők néha kifaggatnak a magyar sajtóról. Ilyenkor meg-megkérdem tőlük: ha a Provinzblatt-jaikban lehetővé teszik, hogy a munkatársaik kifejthessék álláspontjukat arról, amibe beásták magukat, a hétvégi számokban pedig verset és tárcát is közölhetnek, vajon ugyanezt miért nem engedik meg a magyarországi munkatársaiknak. Egyenes választ még nem kaptam, de udvariasan körülírták, hogy ottani és itteni lapjaikat nem ugyanabba a kategóriája sorolják.