A Délmagyarország a második legrégebbi napilap. 1910-ben alapították, a ma is megjelenő újságok közül csupán a Népszava régibb nála. Trianon után a kultuszminiszter Klebelsberg Kunó a kolozsvári helyett létrehozta a szegedi egyetemet, amely azóta is ontja az újságíró-utánpótlást. A Délmagyarnak becézett lap a vidéki sajtó élvonalába tartozik, mostanában például azért olvassák országszerte, mert a helybéliek magukon érzik a határ felől érkezett menekültek fürkésző tekintetét. Az újságnak van egy fiatal főszerkesztője, R. Tóth Gábor, akinek a véleményére a „népvándorlás” témakörében is érdemes odafigyelni.

Tegnap ezt írta: „A magyar kormánynak nem az a politikai érdeke, hogy gyorsan és hatékonyan megoldja a problémát. Hanem az, hogy a következő választásig napirenden tartsa.” Kérdés persze, hogy mikor lesz a következő választás. Jövőre vajon, mint ahogy a Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc megelőlegezte tavaly? Bár a legutóbbi hónapokban már csak ritkán hozza szóba, nem teljesen függetlenül az ellenzék gyöngeségétől. Vagy 2018-ban, amikorra amúgy is ki kéne írni? Az előre hozott választás kampányában a politikai hatalom sorsát eldöntő téma lehet a talán már egész országunkat körülzáró vasfüggöny. Az mégsem valószínű, hogy a választópolgárokat lázító menekültellenes hadjárat kitartana a menetrendszerűen esedékes országgyűlési választásig.

Az állami indulatszítás szavatosságáról vita van tehát köztünk, elismerem azonban, hogy eszmecserénkben az idő tesz majd igazságot. Abban viszont egyetértek a szegedi publicistával, hogy a szétaprózódott ellenzék baloldali részeivel ellentétben a hatalmon lévők pontosabban mérték föl a hazánkon átzúduló tömeg érzelmi hatását. Valóságos problémára építették az idegenektől még inkább elidegenítő plakátkampányukat, majd a szerb-magyar határon éktelenkedő, "gyorstelepítésű" drótakadályt. Lesznek itt még a puszta kellős közepén emelt sátortáborok is, a körülöttük gerjesztett feszültségekkel. Az a benyomásom, hogy a kormányzati kommunikációt művelők képzelete és bukszája kimeríthetetlen.

A kormányzati stábban sem dolgoznak zsenik persze, tíz költséges ötletükből jó, ha kettő bejön. 2010 és 2014 között a rezsicsökkentés leszerelte, eszköztelenítette az ellenzéket. Ahogy elnézem, 2016-ig bejöhet a „népvándorlás”, talán még 2018-ig is.