Tegnapi bejegyzésemről már kibontakozott egy figyelemre méltó vita a Mandiner felületén, de még nem zárult le. Az Index is megjelentette a hozzászólások moderálásáról írott eszmefuttatást, és ez a másik eszmecsere még csak most kezdődött. Korai volna a végeredményről tűnődni, két tanulság azonban már adódik.

Az egyik kellemes meglepetés: a kommentelők kétharmada fölismerte a témában rejlő lehetőséget. Ha már a parlamenti többség törvénybe iktatta az objektív felelősség elvét, vagyis azt, hogy az álneves hozzászólók véleményéért az álláspontjukat közlő szerkesztőségnek kell helyt állnia, csak idő kérdése, hogy valamelyik portál védőügyvédje a bíróság előtt magyarázkodik. Aligha árt, ha a kommentelők is elgondolkoznak azon, vajon miként lehetne kifogni a szelet a törvénykezők vitorlájából. Ha a portálokkal és a bloggerekkel együtt nem vitatják meg az alapkérdéseket, és nem jutnak közös nevezőre, akkor nekik annyi. Ha tehát a hozzászólók nem moderálják magukat, megteszi ezt helyettük a szerkesztőség és a blogger, vagy ami még rosszabb, mert az már nem moderálás lesz, hanem cenzurázás-cenzorolás, az állam.

A másik tanulság nem is annyira következtetés, mint inkább egy tetszetős hasonlat továbbgondolása. Az egyik hozzászóló „oldaltulajdonosról” ír, aki beengedi házába a kommentelőket, majd elolvastatja velük a házirendet, és aki nem tartja be, annak kívül tágasabb. Ennél azért bonyolultabb a helyzet. Vegyük például a tegnapi bejegyzést! Két lakópark-tulajdonos, a Mandiner és az Index rendelkezésemre bocsátott egy-egy garzont. Nem kell érte bérleti díjat fizetni, amennyiben olyan vendégeket fogadok, akik álnéven mutatkoznak be. Az ismeretlen ismerősök minden talpalatnyi helyet el is foglalnak az egyetlen szobában, és nagy a hangzavar. Oké, erre jött létre az egész konstrukció. Csakhogy a lakóparkosok takarékosságból a fürdőszobába telepítették a vécét, amelyet nem használhatnak a vendégek, mert közülük ketten órák óta a fürdőkád szélén ülnek, és szócsatát vívnak, válogatott gorombaságokat vágnak egymás fejéhez. Mihez kezdjen a „házigazda”, aki amúgy is csak kölcsön kapta a garzont?

Ezek azok a kérdések, amelyeket meg kéne beszélnünk, mielőtt a törvénykezők bíróság elé idéznék a kommentekkel pillanatnyilag elég lazán bánó szerkesztőségeket. Ráadásul a bloggerek is zavarban vannak. Nem tudják, hogy egyáltalán házigazdák-e, és ha kitalálnak egy házirendet, milyen mértékben kérhetik számon a kéretlen vendégeken.