Épp most fejeződött be Orbán Viktor beszéde. De hol is? Az előadását egyenesben közvetítő Hír TV bemondója szerint Tusnádfürdőn fejtette ki álláspontját a magyar miniszterelnök, a bálványosi szabadegyetemen. És csakugyan, a képernyőn felismerhető az egyik legdivatosabb székelyföldi üdülőhely sudár fenyőfákkal elkerített része. Csakhogy Bálványos már a múlté. A közeli fürdőhely 1990 óta adott otthont a róla elnevezett nyári egyetemnek, amely azonban néhány esztendeje átköltözött Tusnádfürdőre, és hagyományteremtési szándékkal fölvette a Tusványos nevet.

Nem tűnődnék ezen, ha a költözés nem járt volna szemléletváltással. A bálványosi szabadegyetem eredetileg a rövidnadrágos fiatalokat vonzotta azzal, hogy meghirdette a magyar-román és a magyar-magyar párbeszédet. Az első években meg is érkeztek a román szellemi élet legjobbjai, akik nem föltétlenül kisebbségnek tekintették az erdélyi magyarságot, hanem olyan társadalmi erőnek, amelytől például polgárságot lehet tanulni. Ahogy azonban a vendégek között egyre több lett a hosszúnadrágos budapesti politikus, aki nem is titkolta, hogy a határon átívelő nemzetegyesítés gondolatát hozta magával, a román értelmiségiek elmaradtak.

Hamarosan a magyar-magyar párbeszédnek is bealkonyult. Ha ugyanis a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ el akart érni valamit, akkor el kellett döntenie, hogy Romániában vagy Magyarországért érdemes-e politizálnia. A tusványosi szabadegyetem lassacskán a Fidesz legfontosabb határon túli fóruma lett, ahol vezetője július végén szokta megosztani gondolatait az egyre gondosabban összeválogatott hallgatósággal. Alszom egyet Orbán Viktor meglepően karcsú előadására, holnapra talán leülepszik a véleményem. Most csak azt érzékelem, hogy feltűnően kevés ütős mondatát jegyezhettem föl. Mindössze hármat, holott a legutóbbi évtizedben sosem adta alább tíz továbbgondolásra csábító mondatnál.

A magyar miniszterelnök ma délelőtti okfejtése azt sejteti, hogy kedvezőtlen nemzetközi visszhangot keltő tavalyi, illiberális eszmefuttatása után visszafogta magát. Óvatosságból csupán arra vállalkozott, hogy megvilágítsa, miért állította a kormányzati kommunikáció középpontjába a bevándorlást. Visszamenőleg adott tehát magyarázatot a hivatalos Magyarország külön utas álláspontjára. Előadásának némi pikantériát kölcsönöz, hogy Erdélyben hangzott el, ahonnan a legutóbbi három évtizedben százezrek kerekedtek föl, hogy új életet kezdjenek az anyaországban.