Mindenre odafigyelek, amit Görög Ibolya mond. A protokoll talán legfelkészültebb szakértője, és a rendszerváltás utáni hét miniszterelnök közül majd’ mindegyiket szolgálta. A ’ki’ igekötőt azért nem biggyeszteném az előbbi mondat állítmányához, mert a munkája bizalmi, sőt kritikai jellegű. Tapintatosan, de határozottan kellett nyesegetnie a magyar kormányfők ízlésbeli kitüremkedéseit. Erről keveset beszél, mindazonáltal tudható, hogy az immár háromszoros miniszterelnök Orbán Viktor nem igényelte a szolgálatait.

A minap adott egy interjút, és a közéleti szereplők ízlésvilágáról számolt be. Megjegyezte például, hogy a jelenlegi miniszterelnök „ünnepélyes alkalmakra aranysárga nyakkendőt köt, ami a császárok színe”. Akik utálják Orbánt, most bizonyára helyeselnek a protokollszakértőnek, mégis az a benyomásom, hogy ezúttal téved. Elképzelhető, hogy az uralkodásra kétségkívül hajlamos kormányfőtől nem idegen a császárok színe, valószínűbb azonban, hogy ama bizonyos sárga a Fideszre emlékezteti. Az ország első embere, mindannyiunk miniszterelnöke ne viseljen persze pártszínt sem, mindazonáltal ez az értelmezés egy fokkal enyhébb, mintha császárkodást feltételeznénk róla.

Görög Ibolya megemlítette Kóka Jánost is, mint aki divatba hozta, hogy sötétkék öltönyhöz barna cipő hordható. A hajdan volt gazdasági miniszter kimaradt a kormányból és az országgyűlésből, de úgy rémlik, hogy az ízlése visszamaradt, erről nemrégiben meg is győződhettem. Vitát rendeztek egy közintézményben, és asztalhoz ültették a parlamenti pártok képviselőit. Általában nem az elnökök tették tiszteletüket, hanem a második-harmadik emberek. Jellemző, hogy kizárólag férfiak foglaltak helyet a hosszú asztalnál, amelynek hiányzott az előlapja. Az első sorból deréktól lefelé tárult föl előttem a magyar politikai elit.

Mindannyian sötét öltönyben feszítettek, ketten a sötétkéknél is divatosabb feketében. Az anyag egyedi szabásúnak és kiváló minőségűnek hatott, az élesre vasalt nadrágok azonban kókás színbe torkolltak. Vagy a zokni volt barna, vagy a cipő, az egyik alelnökön mindkettő. Egy másik pártvezetőn pedig a stílszerű (szürke) zokni gumírozása kinyúlt, és jó centire távolodott a bokától. A látványból nem vonnék le mélyen szántó következtetést a magyar politikai elit neveltetéséről, ízléséről, színvilágáról, de azt azért idejegyzem, hogy lehangolt.