Hetedik évtizedemben már nem hoz lázba az akár nálunk is megrendezhető 2024-es olimpia. De elhatolt a tudatomig, hogy összecsapnak körülötte az érvek és az ellenérvek. Két példa nyomán az a benyomásom, hogy még nem értünk meg a világ legnagyobb sportversenyére.

Legjobb úszóink Győrött vetélkedtek nyolc napig. Egyetlen kivétel akadt, Hosszú Katinka, aki az első nap után otthagyta az országos bajnokságot, mert kiderült, hogy a bemelegítő medence nem készült el határidőre, ezért a versenymedencét kellett felkészülésre használni. Legkapósabb élsportolónk a világ legjobb uszodáiban szokott hozzá a kifogástalan körülményekhez, ezért a hazai bajnokság helyett oda utazott, ahol komfortosabban edzhet a közelgő világbajnokságra. Talán más oka is volt a távolmaradásra, ettől azonban még föltehető a kérdés: vajon képes lesz-é Magyarország 2017-ben megrendezni az úszó világbajnokságot, ha sportági szövetsége 2015 nyarán még egy országos bajnokságot sem szervez meg rendesen.

Szűkebb érdeklődési körömben tegnap zajlott le a Gyulai Istvánról elnevezett Magyar Atlétikai Nagydíj. Az elhunyt sportdiplomata fiai, a Magyar Atlétikai Szövetség jelenlegi vezetői Székesfehérvárra vitték a nemzetközi versenyt, és az idén csakugyan sikerült világsztárokat odacsábítaniuk. Mégis egyre szomorúbban figyeltem az élsportolók gyötrődését. Kora délután, a tűző napon vetélkedtek például a dobók, bár lehet, hogy túlzott az egyikük, aki szerint 42 fokos melegben kellett kalapácsot vetnie. Később enyhült valamelyest a kánikula, és „csak” harmincvalahány fokban küszködtek légszomjjal a futók. Ahányszor panaszkodtak a mikrofon elé hívottak, annyiszor jutott eszembe, hogy a Fehérvár nagyságú nyugat-európai kisvárosokban a nyár kellős közepén este nyolckor kezdődik a program, amikor már elviselhető az időjárás, és a nézők is jobban érnek rá. Ehhez persze be kellett világítani a stadiont.

A fehérvári verseny szervezői nem is titkolják, a tízes évtized végére hoznák olyan helyzetbe a Gyulai-memoriált, hogy része lehessen egy nemzetközi láncolatnak, amelyben kimagasló pénzdíjakért küzdenek az atléták. A győri bajnokságot szervezők szemei előtt is csupán a 2017-es úszó világbajnokság lebeg. Dicséretes, hogy reálisan álmodoznak. De vajon hogyan akarunk 2024-ben olimpiát rendezni, ha 2015-ben még az országos úszóbajnokság bemelegítő medencéjét sem adjuk át határidőre, és a világ legjobb atlétáit is a tűző napon versenyeztetjük?