Néhány nappal ezelőtt már tűnődtem egy felmérés összefüggésein. Most pedig azért veszem elő A politikai tájékozódás forrásai című Medián-kutatást, mert túl vagyunk 2015 első felén. Ilyenkor szoktam leltározni. Még kapóra is jött ama megállapítás, hogy korcsoportomat a hagyományos médiumokhoz való ragaszkodás jellemzi. Megszokásból újságokat lapozgatunk, legföljebb rádiót hallgatunk még, és tévét nézünk. Egyéne válogatja, hogy olykor más sorrendben, ez azonban médiafogyasztásunk szerkezetén aligha változtat.

A megállapítás rímel egy korábbi felmérésre, miszerint a hatvan fölöttieknek csupán négy (3,9) százaléka üldögél számítógép előtt. Közülük se mindenki fér a világhálóhoz. A kivételekhez tartozom, bár felnőtt életemet a nyomtatott sajtó szerkesztőségeiben töltöttem, és a számítástechnikai kultúrában bevándorlónak számítok. Ha át kell állítani valamit a számítógépen, a fiam vagy egyik tanítványom segít. Abban viszont eltérek az átlag öreguraktól, hogy igyekszem minél több forrásból tájékozódni. Azon még nem lepődtem meg persze, hogy sokat olvasok, ezt eddig is tudtam. Az első félévben 42 újságot vettem kézbe, az elektronikus sajtóból 11 rádió-televíziót hallgattam-néztem, a digitálisból pedig 28 portál felületéről szemelgettem.

Ez 81 médium, és alig több mint a fele papír alapú sajtótermék. Ha a rádió és a tévé is hagyományos médiumnak vélhető a XX. század közepén születettek szempontjából, akkor kétharmad részben kötődöm a régebbi médiumokhoz. A maradék harmincvalahány százaléknyi digitális tájékozódás a meglepetés tartományába sorolható. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mértékben élek a világháló nyújtotta lehetőségekkel. Fokozódott a meglepetés, amidőn egy szinttel mélyebbre próbáltam hatolni a médiafogyasztás szerkezetébe. Vajon az újságokban aláhúzott és a rádióból, tévéből, internetes portálból kigyűjtött mondatok milyen arányban fordultak elő?

Fél év alatt nem egészen hatszáz figyelemre méltó gondolatot sikerült följegyezni, közülük 278 jelent meg a papír alapú sajtóban. (Továbbá 178 hangzott el az elektronikusban, és 137 látott napvilágot digitális felületen.) A számok már azt mutatják, hogy még egy magamfajta digitális bevándorló is több mondatot nem húzhatott alá újságpapíron, mint amennyit aláhúzott. Mellesleg az 593 előválogatott mondatból hetven érte el a készülő szállóige-gyűjtemény színvonalát.