A Medián nemrégiben felmérte a médiafogyasztási szokásainkat. A diagramok színei változatos képet mutatnak. Az átrendeződés korát éljük, amelyről bizonyára sokat fogunk még vitatkozni. Engem most egyetlen mozzanat foglalkoztat: végre nyomára bukkantam a bűvös négy százaléknak.

Ez az a szám, amely kering az ellenzéki sajtóban. A kormányzati média túlsúlya mellett állítólag ennyi felület jut az ellenzéki üzenetekre, a helyzet tehát reménytelen. A közvélemény-kutató intézet felméréséből azonban kiviláglik, hogy a szociológusok „a hagyományos baloldali csatornákat” értik rajta, meg is nevezik a Népszabadságot, a Népszavát és a Klubrádiót. Oké, ez csakugyan lehet négy százalék. De akadnak más tájékozódási csatornák is, amelyek nem sorolhatók ugyan a baloldali ellenzék fegyvertárába, mindazonáltal kormánykritikus szövegeket adnak közre. A kereskedelmi tévék közül ilyen mostanában az RTL Klub híradója és egy-két késő esti műsora. A nyomtatott bulvárból pedig a Blikk nem kevés közleménye.

Ami az internetes utánközlő portálokat illeti, az Index, sőt még a konzervatívnak elkönyvelt Mandiner is közöl kormánykritikus véleményeket. A nem utánközlők közül például a hvg.hu, a Hír24.hu, a debreceni Vagy.hu és a szombathelyi Nyugat.hu sem eszik a Fidesz tenyeréből. A megyei lapok sokáig jóindulatú semlegességet tanúsítottak a baloldali ellenzék iránt, hátha 2014-ben hatalomra kerül, és érdemes vele jóba lenni. A második választási vereség után mégis el kellett gondolkozniuk azon, vajon tartsanak-e még távolságot az Orbán-kormány helyi kirendeltségeitől. E csatornák egyikét se nevezném ellenzékinek persze, csak éppen igyekeztek feldolgozni azt, amit a szerkesztőik hírértéknek véltek.

Ha a Medián felmérte volna a bennük megjelent, elhangzott kormánykritikus szövegek hatását a médiafogyasztókra, akkor ama bizonyos négy százalékhoz még adhatott volna vagy húszat. (Mellesleg a feltételezett egynegyedes arány is a médiában élvezett kormányzati túlsúlyról árulkodik.) A felmérés még nem tükrözi azt a helyzetet, amelyben a Simicska-féle médiabirodalom kivált a Fidesz befolyási övezetéből, de aligha tévedek nagyot, ha megkockáztatom, hogy manapság minden harmadik csatorna kormánykritikus hangokat is hallat. A költői kérdés az, hogy a szétaprózódott, egymással is harcoló ellenzék képes-e olyan üzenetekkel kecsegtetni őket, amelyek átlépik a hírértékről döntő szakemberek ingerküszöbét.