Ma reggeli idézet az egyik tévéből. Vadai Ágnes mondta ki, és így hangzott: „A miniszter össze-vissza hadovál, és hülyeségeket beszél.” Az ellenzéki Demokratikus Koalícióban politizáló volt honvédelmi államtitkár nyilvánított véleményt a jelenlegi hadügyminiszterről Gripen-ügyben. Két héten belül két vadászgép esett ki a magyar légiflottából, a baj tehát nagy. De vajon indokolt-é az iménti minősítés? Csakugyan hülyeségeket beszél-e Hende Csaba, aki ráadásul még hadovál is?

Szegény civil honvédelmi miniszterről a zaklatott magánélete ürügyén amúgy is terjednek a pletykák, bár még a kaján mémgyártók sem vonják kétségbe az értelmi képességeit. Fineszes ügyvéd, aki az MDF-en keresztül jutott a polgári körökbe, és immár a nagyobbik kormánypárt választókerületi elnökeként épp most oszlatta fel a Fidesz szombathelyi szervezetét. A DK-politikus róla alkotott véleménye nem illik a nyilvánosság elé, noha lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny a stílusra. Hogy magamat is ellenőrizzem, kiválasztottam néhányat a közelmúlt ellenzéki megnyilatkozásaiból.

Íme, újabb mondat Vadaitól: „Nyavalyás kis alaptörvény.” Még egy, ugyancsak tőle: „Orbán siserehada.” Azt már nem is jegyeztem föl, vajon mire mondta Lukács Zoltán szocialista politikus, hogy „Mérhetetlen butaság.” S hogy teljesebb legyen a kép, egy mondat a liberális gazdaságpolitikus Bodnár Zoltántól is: „Rogán Antalnak az a dolga, hogy a Fidesz frakcióvezetőjeként sületlenségeket mondjon.” Hülyeség, sületlenség, butaság, nyavalyás, siserehad. Az ember gondol ilyesmit másokról, de ha közszereplő, és ad magára, a nyilvánosság fórumain nem mondja ki, amit első mérgében gondol.

Ha olyan „buta” politikusok vannak a Fideszben, mint Orbán Viktor, Rogán Antal és Hende Csaba, akkor mivel magyarázható, hogy immár ötödik éve gyakorolják a hatalmat, és ha semmi nem jön közbe, még három évig ülnek a nyakunkon? Ha csupán hadoválnak, miként szerezték meg kétszer is kétharmaddal a választópolgárok bizalmát? Indulatszavak helyett nem kéne inkább érvekkel bizonyítani, hogy zsákutcába viszik az országot? S ha ilyen érzelmi állapotban használnak keresetlen szavakat az ellenzéki politikusok, vajon képesek-e magukról elhitetni, hogy fél évtizednyi pepecselés után felkészültek a kormányváltásra?