Kálmán C. György irodalomtörténész. Érdekelheti az irodalmon túli világ is, mert kitűnően műveli a jegyzet vagy a glossza műfaját. Közéleti okfejtéseit általában a Magyar Narancs hasábjain adja közre, bár ezúttal a hvg.hu-t választotta fórumául. A cikk témájáról csupán azért nem írok, mert az egyik, látszólag mellékesen odavetett mondata tűnődésre késztet. A szerző így fogalmazott: „A nyomtatott sajtó olvasói levelei lassanként kimennek  divatból.” Hm. Talán a csiga lassúságával.

Az újságírásnak nincs túl sok tankönyve, amelyik azonban megjelent, abban külön fejezetet kapott az olvasói levél (rövidítve: olvasólevél). Ismertem idős publicisztika-professzort, aki fennen hangoztatta a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben, hogy az olvasókkal való kapcsolattartás leghitelesebb ismérve a velük folytatott levelezés. Megjegyzése persze a digitalizáció előtti sajtóra vonatkozott, amidőn komolyan vehető lap nem jelent meg olvasóleveleknek szánt, néha egész újságoldalnyi terjedelmű rovat nélkül. Magam is szerkesztettem ilyet, és százával böngésztem az olvasók kézzel írott, olykor bizony macskakaparásos leveleit. Manapság a szerkesztőségek másként tartanak kapcsolatot az olvasókkal, leginkább digitális úton és villámposta-üzenetek révén. Az információk áramlása tehát felgyorsult.

Az a benyomásom, hogy a papír alapú sajtó addig marad életben, amíg az állhatatos, csökönyös, kitartó olvasói ki nem halnak. Akik főznek vagy rendelnek egy kávét, kényelmesen elhelyezkednek, kinyitják az újságot, lapozgatják, kortyolgatás közben pedig beszívják a nyomdapapír jellegzetes illatát. Amíg ők megveszik a lapot, a véleményüknek mindig lesz rovata. A megyei sajtó olvasása közben azt vettem észre, hogy az oldal hajtás fölötti részén látnak napvilágot a névvel aláírt levelek, hajtás alatt viszont a névtelen, bár a küldő mobiltelefon-számát tartalmazó sms-ek (hogy szükség esetén visszakereshető legyen a levélíró).

A kommentelők világában másként alakult a helyzet. Véleményük a nyomtatott sajtó online kiadásában jelenik meg, noha a Népszabadság gyakorlata épp arra példa, hogy a papír alapú kiadásban is helyet kapnak az álneves hozzászólások. A teljes névvel vállalt olvasólevelek mellett, amelyek rövidebbek és velősebbek lettek ugyan, de még nem mentek ki a divatból.