Ígéretemhez híven visszatérnék a szombati Népszavában megjelent Bojtár B. Endre-interjúra. A Magyar Narancs-főszerkesztő mondandóját úgy foglalnám össze, hogy tisztában van a nyomtatott sajtót fenyegető veszélyekkel. A napilapokat nagyobb bajban látja, mint a hetilapokat, de az utóbbiak is csupán akkor maradhatnak életben, ha kiaknázzák az online kiadásban rejlő lehetőségeket is. Okfejtésében van egy mozzanat, amely nemcsak továbbgondolásra késztet, hanem szerkesztői múltammal is szembesít.

Azt írja, hogy „a Narancs volt 1989-ben abban a helyzetben, hogy az akkori kádárista, posztkádárista sajtó nyelvét, elsősorban a publicisztika nyelvét megújította, illetve egy másikat hozott helyette.” Azóta olvasom a MaNcs-ot, hogy Kövér László igazgatta a kiadóját, és Orbán Viktor küldözgette a cikkeit. Csakugyan fejezet lesz a magyar sajtó legújabb kori történetében, engem azonban az előzmények foglalkoztatnak. Az Élet és Irodalomról, a késő Kádár-korszak talán legjobb hetilapjáról könyvet írtam, másfél évtizedig szerkesztettem is, de ha néha lapozgatom a bekötött évfolyamait, egyenetlenebbnek, szürkébbnek, talán még unalmasabbnak is hat, mint amilyennek annak idején megéltem.

Valószínűleg azért alakult ki ez a benyomás, mert a legutóbbi negyedszázadban olvasóként már hozzászoktam ahhoz a nyelvezethez, amelyet a publicisztikában (közírásban) a Magyar Narancs és társai, például a hvg.hu honosítottak meg. A múlt század nyolcvanas éveiben az ÉS túlnyomórészt értelmiségi olvasói megtanultak a sorok közt olvasni, Szerzőink jól, olykor kitűnően írtak, bár egy-két kivételtől eltekintve inkább csak célozgattak, jeleztek, megpendítettek, rávezettek, sejtettek, sugalltak, utalgattak, vázoltak. Ezt a képes beszédet, a hasonlatokkal, metaforákkal tarkított nyelvezetet újították meg a Magyar Narancs és laptársai, melyek közül majdhogynem egyedül a MaNcs maradt életben.

Ami pedig Bojtár B. Endre tágabb értelemben vett mondandóját illeti, nála keményebben fogalmaznék. A napilapok halódnak, csak még nem tudnak róla. A hetilapok megőrizhetik a pozíciójukat, ha még alaposabban elemzik az online sajtó kínálta napi események hátterét. Felvirágzás előtt áll viszont a magazin, ha szociológiailag körülhatárolt (megkutatott) rétegeket kecsegtet olvasnivalóval.