A nyolcvanas évek elején ösztöndíjjal utaztam keresztül a Német Szövetségi Köztársaságon. Délnyugatról, a saarbrückeni filmfesztiválról autóztam az északkeleti Göttingen egyetemére. Az egyik falu főterén leálltam, és sokszoknyás nénitől kérdeztem, hol lehet ebédelni. Megnézte a rendszám-táblát, és azt ajánlotta, hogy beszéljünk magyarul. Kiderült, hogy a fél falu egy dunántúli városból való, és az idősebbek egymás közt még mindig magyarul beszélgetnek. E mozzanat azért jutott eszembe, mert Csányi Vilmos magatartáskutató interjút adott a Magyar Narancsnak.

Rejtély, hogy miért éppen a nyolcvanadik születésnapján említette, mindazonáltal elmondta, hogy „Élelem, víz, vécé nélkül vagoníroztak be százezreket, a szörnyű utazás során meghaltakat tízezrével fektették a sínek mellé.” A svábokat kétszáz évnyi ittlét után toloncoltak vissza. Hová is? A németeknek két szavuk van a hazára, az egyik a Vaterland, a másik a Heimat. Az utóbbiból kerültek az előbbibe - már akik megérkeztek. Joggal kérdezheti persze az olvasó, hogy a történteket miért írom bele a Médianapló című rovatba. Hát csak azért, mert a polgárság nézőpontjából is meg lehet közelíteni a sajtó kibontakozó válságát.

Néhány évvel ezelőtt az egyik tanítványom meghívott a városába, mellesleg ugyanoda, ahonnan a sokszoknyás nénit és a társait kitelepítették. Az újságírónő lapot adott ki a férjével, rosszul ment azonban a vállalkozásuk, és a kudarc okára lett volna kíváncsi. Hamarosan kirajzolódott előttem a helyzet. A városka polgárságát túlnyomórészt zsidók és svábok alkották. Mire kitört a második világháború, jócskán elmagyarosodtak, és kultúrájukból telt arra, hogy magyar nyelvű újságokra fizessenek elő. Először 1944-ben, a zsidók Auschwitzba „telepítésében” működött közre a magyar állam, majd a háború után a svábokéban is - ellenkező ideológiai előjellel, de majdnem ugyanolyan embertelenséggel.

Helyüket Erdélyből, a Vajdaságból és a Felvidékről kitelepített magyarok, többnyire zsellérek és egyéb alacsony iskolázottságú emberek foglalták el. Beültek a hajdani polgárok házába, főztek a sparheltjükön, aludtak az ágyukban, de nem minden szokásukat vették át. Újságot például elvétve olvastak. A dunántúli városban az elmagyarosodott zsidók és svábok három helyi újságot tartottak el. A polgárságától megfosztott település lakói egyetlen újságot sem képesek eltartani.