Három médiáról szóló blogot ismerek. Pécsi Ferenc Médiablog-ját, néhány ifjú kolléga Média 2.0 című vállalkozását és e rovatot. A középsőben jelent meg tudósítás a Liberális Fiatalok Egyesületében lezajlott vitáról. Szívesen hallgattam volna a Mit jelent számodra a blogolás? értelmezőit, noha hitelesnek hat Szabó Ágnes élménybeszámolója. Azt sejteti, hogy vén marhák-ellenes hangulat alakult ki az összejövetelen.

Papp Réka Kinga azt fejtegette, hogy „az újságíró szakma ma Magyarországon gerontokrata”. Különösen azóta, hogy a Népszabadság szerkesztőségében „vén komcsik” állandóan javítgatták a cikkeit. Elhangzott az is, hogy „A világhálón ezek a kedves öreg emberek csak mint valamiféle nagy olvasztótengelyre gondolnak”. Vigyáznék arra, hogy ugyanabban a mondatban ne kerüljön egymás mellé három ’ma’, és ha már gondolkodunk valamiről, inkább olvasztótégelyről. A fogalmazásbeli gondokkal együtt is érdekesnek találom azonban a fiatal és az öreg blogolók szembeállítását. Bizonyos értelemben indokoltnak is.

E sorok írója csupán 1993-ban vett számítógépet, a digitális világban bevándoroltnak számítok tehát. A fiam viszont bennszülött, mert egy Commodore okán számítástechnikailag csaknem tíz évvel idősebb nálam. De vajon minek minősíthető a lánya, aki kistévének hívja a tabletjét, és villámgyorsan választja ki a Magyar népmesék című sorozatból ama rajzfilmet, amihez kedve szottyan. A hetedik szülinapjára lakattal lezárható naplót kapott, belőle gyakorlottabb blogger lesz, mint a nagyapjából. Bár a fiamtól és az egyik, rendszergazdaként dolgozó tanítványomtól sokat tanultam el, nyilvánvaló, hogy a nemzedékem már sosem fogja anyanyelvi szinten beszélni a számítástechnika nyelvét. Csakhogy eltöltöttünk néhány évtizedet a szakmában, és három tekintetben talán mégis érdemes volna figyelni ránk.

Az egyik a fogalmazás, amire már utaltam, a másik egy látszólag apróság. Tessék megfigyelni a középkorú és bennszülött Gyurcsány Ferenc blogját. A volt miniszterelnök több mint egy évtizede blogol, és még mindig nem tanulta meg, hogy tagoltabb, áttekinthetőbb lesz a mondandója, ha két bekezdés között üres sort hagy. A harmadik mozzanatba bele se kezdenék, annyira reménytelen a helyzet. Holott a bennszülött bloggerek tanulhatnának a mi nyomdai meg a díszlet- és jelmeztervezők színházi tapasztalataiból. Az olvasás szempontjából ugyanis nem mindegy, hogy a monitor alapszínére milyen színű betűket pötyögtetünk.