Ma huszonöt éve, hogy megalakult Antall József kormánya. Majdnem azt írtam, hogy ebből az alkalomból jelent meg a Népszabadságban Nagy N. Péter cikke a rendszerváltás utáni első kormány programjáról. Az egyezés azonban csak véletlen. A szerző a hétvégi mellékletbe szánta az írását, amely mai dátummal, május 23-án látott napvilágot. Egyébként pedig egy nappal korábbra datált valamit, ami később történt.

A kijelölt miniszterelnök kétségkívül 1990. május 22-én (kedden) ismertette a kormányprogramot, beszédét közvetítette is a Magyar Televízió. Csakhogy nem aznap keverte le a tévé ügyeletes szerkesztője, hanem szerdán este. Akkor kezdődött a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntője a Milan és a Benfica között. A cikkíró kitűnő publicista, élvezetesen meséli el a fejleményeket, mindössze huszonnégy órát tévedett. Az első ülésnapon Antall József hosszú beszédben terjesztette be a kormányprogramot, és az új parlament tagjai másnap hallgatták meg a frakciók álláspontját is. Ekkor állt ismét mikrofonhoz a kijelölt miniszterelnök, és megint hosszasan, sok történelmi példával megspékelve foglalta össze a vitát.

Közben az éppen elnök nélkül működő Magyar Televízió ügyeletes szerkesztője tépte a haját, hogy kifutnak az adásidőből. Kinek járjon a kedvében? A néhány millió focirajongónak vagy a politika iránt érdeklődő százezreknek? A szurkolókat választotta, és a kormánytagok esküje már csak néhány másodpercre villant föl a híradóban. Az ügyből botrány kerekedett, legalábbis így tudtam. Nemrégiben azonban átnéztem a régi újságokat, és meglepett, hogy alig egy-két glosszában tették szóvá a kínos mozzanatot. Megcsalt volna az emlékezetem? Aztán felötlött, hogy Antall Józsefnek 1990 őszén is volt gondja a Magyar Televízióval. Az önkormányzati választás előtti napon beszélt volna benne, fölvett szózata mégse ment adásba.

Az egyik értelmezés szerint azért nem, mert ama szombaton miniszterelnökként megtörhette volna ugyan a kampánycsendet, pártelnökként viszont már nem. A másik értelmezés szerint azért nem szólhatott az ország népéhez, mert Göncz Árpád köztársasági elnök elhárította a véleménynyilvánítás lehetőségét, és Hankiss Elemér tévéelnök a két közjogi méltóság beszédét egymás után képzelte el. E kérdésben egyelőre nem foglalnék állást, ám az feltűnt a régi újságok olvasásakor, hogy utólag sokan hánytorgatták föl a májusi esetet. A tavaszi botrány ősszel robbant ki.