Sosem voltam elragadtatva a fikakultúrától. Most is a digitális demokrácia vadhajtásának vélem az álnév fedezékéből lődöző kommentelők gyakorta faragatlan megnyilvánulásait, minapi bejegyzésem fogadtatása nyomán azonban már-már megbékültem a hozzászólásokkal. Nem azért, mert sokan értettek egyet velem. Azért inkább, mert akik nem értettek egyet, azok mondandójában is találtam megszívlelendő gondolatokat. Az úgynevezett büfészakok, a hajdani népművelés és a jelenlegi kommunikáció párhuzamba állítása közben izgalmas vita kerekedett a világhálón.

Szemlátomást olyan szakemberek fejtették ki az álláspontjukat, akik nemcsak kívülről láttak felsőoktatási intézményt. Kulcsszavakat használtak, mint például az állami támogatást, uram bocsá’: a finanszírozást, az alapszakot, a BSc-t, a DSc-t, a főszakot, a hiányszakmákat, az informatikát, a kommunikáció és médiatudományt, a major-minor szakpárosítást, a másoddiplomát, a művelődésszervezést, a munkaerő-piac kívánalmait, az OKJ-s képzést, a PhD-t, a specializációt és a szakdolgozatot. Dagadt a keblem a büszkeségtől, hogy lám-lám, az én szerény kis jegyzetem értelmes embereket szólaltatott meg. A monitoron ekkor jelent meg egy komment. Szerzője a nem túl nagy fantáziára valló „s” álnevet használta, és a hozzászólása mindössze ezt a négy betűt tartalmazta: „Pina.”

Íme, egy ember, aki torkig van velünk, aki a háta közepére kíván bennünket. Nem szakmai vitát akar olvasni, ő szórakozni szeretne, kikapcsolódni a mindennapi feszültségekből. És akkor jövünk mi a szakkifejezéseinkkel, amelyeket hajlamosak vagyunk egymás közt idegen szóval illetni, és terminus technikusnak nevezni. Nahát, ez megengedhetetlen, valamit tenni kell, hogy ezek a fránya tojásfejűek kizökkenjenek önmagukból. Rájöttem, hogy akadnak emberek, akiknek a szemében elfajultunk. Olyasmit műveltünk a világhálón, ami ellentétes az ő fikakultúrájukkal. Nem férgeztük le egymást, nem becsméreltük a másik világnézetét, nem foglalkoztunk a vitapartner vélt vagy valóságos szexuális szokásaival, nem emlegettük egymás rokonait - megpróbáltunk egy sokunkat, bár talán nem elegünket foglalkoztató témáról értelmes szót váltani.

Az egyik tartalmas hozzászóló, bizonyos Perceval meg is kérdezte: „A Net egy budi, ahol a civilizált ember is elengedheti magát?” Nem tudom, hogy mire számított, de para_noir-tól villámposta-fordultával érkezett a lehangoló válasz: „Egész pontosan így van.”