Végh Alpár Sándor néhány hónapja átigazolt a Magyar Nemzetből a Heti Válaszhoz. Nem jókedvében tette, régi fórumán direktebb politikára váltottak. Pedig egyike volt ama néhány szerzőnek, akiért szívesen olvastam a napilap hétvégi mellékletét. Követtem új közlési helyére, és az a benyomásom, hogy hiába ugyanaz a szerző és színvonal, írásai jobban hatottak a rotációs papíron, mint a hetilap finomabb tapintású oldalain.

A legutóbbi számban arról tűnődött, hogy az országnak ékesszóló politikusok helyett népművelőkre volna szüksége. Nem találom ugyan az ékesszóló politikusokat, de a gondolat második felében egyetértünk. Van egy mondata, amelyen már el is tűnődnék: „A primadonnákat képző kommunikáció szak szünetelhet egy ideig. A népművelőké egy percig sem.” Azt a két stúdiumot hozta szóba, melyet büfészaknak csúfol a köznyelv. Lébecolnak, buliznak, alig tanulnak valamit, aztán csodálkoznak, hogy a diplomájukkal kitörölhetik a feneküket - e túláltalánosítás rejlik a népi értékítélet mögött, amelyet a parlamentben is szoktak hangoztatni a nép választott képviselői.

Találva érzem magam, mert mindkét büfészakhoz van közöm. Az elsőt tanultam, a másodikat tanítom. A népművelésnek azt köszönhetem, hogy többet foglalkozhattam másik szakommal, a történelemmel. Ráadásul tanulhattam esztétikát, filmkultúrát, könyvtári ismereteket, logikát, művészettörténetet, néprajzot, rádiókultúrát, pszichológiát, szépirodalmat, színházkultúrát, szociológiát, tévé- és zenekultúrát is. Ez még akkor is értéktöbblet, ha azért tanultuk e kiegészítő tárgyakat, mert a szűken vett népműveléssel még nem lehetett kitölteni azt az óramennyiséget, amelynek teljesítése nélkül nem kaphattunk diplomát.

Ami pedig a kommunikációt illeti, a bevezetése óta eltelt 21 és fél évben négy és ötezer közé tehető azok száma, akiket tanítottam. Vannak köztük néhány százan, akik csakugyan primadonnák lettek, vagyis nevet szereztek maguknak a médiában (vagy a kommunikáció egyéb válfajaiban). A szűken vett kommunikáció révén még nem lehet kitölteni azt a körülbelül kétezer órát, amelynek letudása nélkül nem adnak államilag hitelesített diplomát. Az alapszakot ezért is egészítik ki műveltségfejlesztő tantárgyak, amelyek hiányoznak az évtizedek óta létező, terebélyesebb, tagoltabb szerkezetű szakok kínálatából. Ebben az egyben kétségkívül közös nevezőre hozható a két büfészak, ezt azonban nem tekinteném hátránynak. Sőt.