Beszédtéma Kokó pálfordulása. A becenevén emlegetett Kovács István (amatőr olimpiai és profi világbajnok öklöző) bejelentette, hogy sosem volt fideszes, majd amikor kajánul értelmezték elhatárolódását, akik látták őt biodíszletként a szónokló Orbán Viktor mögött, egy közösségi oldalon magyarázkodásba fogott. Annyira nem érdekelt az ügy, hogy e rovatban tűnődjek róla, de a Facebook-szöveg már elgondolkoztatott.

A szerzőnek sikerült egyetlen bekezdésbe gyömöszölnie lávaszerűen kiömlő indulatát. Legalább tízszer olvasható például, hogy „Én nem vagyok Fideszes!”, Így, nagy kezdőbetűvel, és nem egy, hanem sok felkiáltójellel, holott a mondat kijelentő jellegű, a végére pontot kellett volna biggyeszteni. Elismerem, ennyi aligha várható el egy önmagából kifordult embertől, aki még azt is elfelejtette, amit az általános iskolában tanult. Csakhogy tegnap olyasmivel szembesültem, amit eddig nem tapasztaltam, holott a számítógép tanúsága szerint kommunikáció szakos diákok oktatójaként 14 ezer digitális kéziratot javítottam 22 év alatt. A kormánypárttól elhatárolódó celeb eszmefuttatását is úgy javítottam, mint bármelyik tanítványomét.

A 108 hiba csúcs a köreimben. A százas hibahatárt egyetlen újságírással kacérkodó diák sem lépte át, ötven fölött pedig már megmondom nekik, hogy talán nem a nyilvánosságot kéne választaniuk. A tévé- és rádióműsorokban edződött élsportoló harmincszor nem tett ki vesszőt a hogy elé, noha egy sajtóberkekben elterjedt szóvicc szerint vessző nélkül nem lehet hogyozni. Egy-két esetben lehet persze, ezt viszont most kevésbé hangsúlyoznám, mert félő, hogy megzavarnám vele a hajdani öklöző fejét. Aki egyébként minden olyan hibát elkövetett, amit már egy érettségizettnek sem illene.

Eddig két közismert személyiségnél vettem észre, hogy fittyet hány a helyesírásra. Az egyik Széles Gábor médiavállalkozó, aki Facebook-bejegyzéseiben szokatlanul használja az anyanyelvünket, becsületére válik azonban, hogy ha ki akarja fejteni álláspontját a jobboldali napilapjában, inkább az interjú műfaját választja. Kevésbé visszafogott Szanyi Tibor. A szocialista politikus újságcikkekben is közszemlére teszi a nagyvonalú helyesírását, és akadt szerkesztőség, amely betűnyit sem változtatott a szövegén. Csatlakozott hozzájuk Kovács (Kokó) István, aki már nem fideszes, de még nem baloldali. Ezzel is példázza, hogy a funkcionális analfabétizmus nem kötődik világnézethez.