Az immár szombaton megjelenő Vasárnapi Hírek figyelemre méltó cikke a Tóbiás Józseffel készített interjú. Az MSZP alig egy éve megválasztott elnökét az egyik legalaposabb politikai újságíró, Nagy B. György faggatta. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert az a benyomásom, hogy alkotó módon járult hozzá az interjú fogyaszthatóságához. Az autodidakta politikusnak ugyanis van egy szokatlan tulajdonsága.

Abban nem ő az egyedüli, aki körmondatokban beszél, abban viszont kiemelkedik a közéleti mezőnyből, hogy nem szívesen egyeztet. Ha a főmondatban több alany van, vagy az alany többes számú, a vonatkozó névmást többnyire egyes számban felejti. A következetesen vétett nyelvtani hiba akkor kínos, ha élő adásban halljuk az újdonsült pártelnököt. Ha viszont a vele folytatott beszélgetés a nyomtatott sajtóban jelenik meg, a jobb érzésű újságírók, mint például az említett kolléga is, többes számba teszik át a vonatkozó névmást. E finoman kigyomlált interjúban van egy mondat, amelyen eltűnődtem. Tóbiás József kifejtette: „Tényleg örömmel hallgatom az elméleti vitákat és jól hangzó bon mot-okat, majd tessék belőlük jó könyveket írni.”

Olvasása közben találva éreztem magam. Huszonöt éve gyűjtöm a jól hangzó mondatokat, e szállóigékből eddig három könyvem jelent meg. Lassanként összeáll a negyedik is, amelyben nyolcszáz közszereplő mintegy kétezer szállóigéje vár egy kiadó érdeklődésére. Megnyugtathatom a bon mot ellen berzenkedő politikust, hogy tőle egyetlen szellemes mondatot sem találtam. Bár egyet azért megjegyeztem. Frissiben megválasztott elnökként ezt állította pártjáról egy Politikatörténeti Intézetben lezajlott vitán: „Meg kell értenie az MSZP-nek, hogy nem nagy párt.” (Népszava, 2014. június 20.) A meglepően kritikus vallomást azóta sem ismételte meg, noha még időszerűbb volna.

Mostani kijelentése alkalmat teremt arra, hogy belegondoljak, vajon a politikusok mivel is kerülnek be a szállóige-gyűjteményembe. Leginkább azzal, hogy van valamiféle szemléletük, átlátnak egy folyamatot, és kikristályosodott álláspontjukat képesek rövid mondatban, egyszerű szavakkal, némi humorba pácolva nyilvánosan is összefoglalni. Erre kétségkívül születni kell, a nyelvi technika azonban fejleszthető, és a politikából élő emberek bon mot-jára idővel fölfigyelünk mi, a könyvre spekulálók.