Rövid werkfilmet is láttam Orbán Viktor látogatásáról az Echo TV székházában. A tulajdonos Széles Gábor fogadta a miniszterelnököt, aki kívül hordott, fehér ingben jelent meg, ám a stúdióban már zakót húzott, alá pedig kedvenc piros-kék színű, kockás, kihajtott nyakú ingét. Miközben hallgatta a műsorvezető kérdésnek álcázott, olykor hosszadalmas eszmefuttatásait, arca fáradtnak hatott, szemhéja le-lecsukódott.

Amidőn viszont Bayer Zsolt szóba hozta, hogy 2014-ben, a második kétharmados választási győzelem után „unalmas”, mindenkit megnyugtató időszakot várt volna, felpattant a kormányfő szemhéja. Megelevenedve mondta: „A konszolidációt én nem is használnám.” Majd némi gondolkodás után hozzáfűzte: „A konszolidáció nem is magyar szó.” Igaz. A latin kifejezés azt jelenti, hogy az ingatag politikai vagy gazdasági helyzetet rendbe kell hozni; rendezni, megszilárdítani kéne. A hírmagyarázók közül a legtöbben úgy vélik, hogy miniszterelnökünk harcias természetétől távol áll az alapszóban megbújó ’szolid’ jelző. Ez is igaz, felhívom azonban a figyelmet egy másik értelmezési lehetőségre is. Nem ennyire látványos, bár szintén jellemzi a kormányfő lelki alkatát, mellékesen pedig ezzel magyarázom a tömeghatását, népszerűségének egyik titkát.

Néhány évvel ezelőtt még nem értettem ezt a mondatát: „A kormányüléseken is sokat szenvedek azzal, hogy az idegen szavakat megpróbálom az előterjesztésekből kihagyni.” (Orbanviktor.hu, 2012.05.25.) Most már értem, hogy amikor itthon beszél az emberekhez, igyekszik mindent az anyanyelvén kifejezni. S bár a legutóbbi esztendő kudarcai nyomán veszített a népszerűségéből, még mindig az élmezőnyben tüntetik föl a közvélemény-kutatók. Talán épp azért, mert közérthetően fogalmaz. A tegnap este sugárzott beszélgetésben például megnyugtatott bennünket, hogy egyelőre korainak tartja a halálbüntetést bevezetését.

Vajon van-e olyan politikus az ellenzék szétkuszálódott soraiban, aki pontosan célzó fegyverként használja az anyanyelvét? Akad erről dokumentációm (bocs, példatáram), ki is választottam az egyiket, Szigetvári Viktort. Az Együtt kétségkívül alapos társadalomtudományi felkészültségű elnöke ezt fejtegette egy hetilap hasábjain: „A tudatosan szelektívvé szűkített valóság ismeretén alapuló frusztráció magunkból való kiírása csak hiszterizál, delegitimál.” Majd hogy még jobban értsük az okfejtését, hozzáfűzte: „Egy illiberális államban a legitim eszközök korlátozottak.”