Hat és fél hónappal ezelőtt tévedtem valamiben. Az október 4-i bejegyzésben azt írtam, hogy az illiberális jelző használatában Bokros Lajos megelőzte Orbán Viktort. Mielőtt a miniszterelnök 2014 nyarán, a tusványosi szabadegyetemen kifejtette volna nagy visszhangot keltő nézeteit, a közgazdász-politikus jóval korábban, 2011 nyarán meghatározta az illiberális demokráciát. Szerinte az a helyzet, amikor „a többség mindent visz”. (hvg.hu, június 12.)

Egy szóval sem említettem ugyan, hogy Bokros az első, aki a magyar nyilvánosság elé vitte a jelzőt, de ezt gondoltam. Ezért vélem most tévedésnek azt, aminek az akkori szövegemben nincs nyoma. Utólag azért érdemes mégis pontosítani, mert a hét egyik legérdekesebb tévéinterjújában Szilágyi Ákos némi kutakodásra adott alkalmat. Friderikusz Sándor műsorában az esztéta-költő magának tulajdonította az elsőséget, és nem is ok nélkül. A Népszabadság 2008. február 9-i számában csakugyan megírta, hogy „Az antiliberális politikai ellentábor régi célkitűzésének megvalósítására - az illiberális rendszerváltásra -, úgy látszik, elérkezett az idő.” A kronológiai sorrend fontos, bár lényegesebb az idézet tartalma.

Még Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, aki csak egy év múlva, 2009. március 21-én jelenti be a lemondását, ráadásul következik a Bajnai Gordon nevéhez köthető átmeneti időszak is. Az éles szemű elemző számára azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy mire lehet számítani, ha a 2010-ben esedékes országgyűlési választás után Orbán Viktor esetleg erős felhatalmazással kerül majd a kormányrúdhoz. Nem lepődnék meg, ha egyszer valamelyik bennfentes politikus emlékiratából kiderülne, hogy Szilágyi Ákos előbb volt tisztában az illiberális jelentésével, mint a jelenlegi miniszterelnök. Aki egyébként tavaly nyár óta nem nagyon feszegeti a kérdést.

A miértre külpolitikai főtanácsadója, az immár washingtoni nagykövet Szemerkényi Réka válaszolt 2015. január 29-én, a Heti Válasz hasábjain: „A miniszterelnök néhány héttel a beszéd után maga mondta el, hogy számára mást jelent az illiberalizmus, mint amit a nemzetközi környezet ért rajta, ezért szerencsétlen volt a megfogalmazás.” Vagyis taktikai szempontból nem jött jól a tusványosi megnyilvánulás, ez azonban aligha csökkenti Szilágyi Ákos érdemét. Több mint két esztendővel Orbán Viktor hatalomra jutása előtt fogalmazta meg azt, ami a legutóbbi fél évtizedben a szemünk láttára bontakozott ki.