A Mozgó Világ című folyóirat legfrissebb számában van egy kerekasztal-beszélgetés, amelyben Dessewffy Tibor szociológus kifejtette: „A kommunikációs szak évek óta fizetős. Lényegében eltartja az ELTE-t, a bölcsészkart, ha nagyon nyersen akarok fogalmazni.” Ha tehát az Orbán-kormány ki akarja húzni a szőnyeget az ellenzék egyik szellemi bázisa, az amúgy is ’haszontalan’ tudományokkal pepecselő bölcsészkar alól, az ország legtekintélyesebb egyetemén lehetetlenné teszi a kommunikációs képzést.

Ezt értem. Azt viszont nem, hogy ha a kormányzatnak baja van a György Péter nevéhez köthető szellemi műhellyel, miért hozza szinte kilátástalan helyzetbe a többi felsőoktatási intézményt, leginkább a vidéki főiskolákat is. Ennek ellenére figyelemre méltó az a kérdés, amelyet ma reggel, a 180 perc című rádiómagazinban tett föl a műsorvezető Hiller Istvánnak. Azt firtatta a volt oktatási miniszternél, vajon van-e olyan szak, amelyen érdemes volna változtatni. A szocialista politikus szerint egyetlen olyan szak sincs, amelyen nem kellene változtatni, ez azonban nem a kormány dolga, hanem az autonóm egyetemeké és főiskoláké. Árnyalnám a választ.

A kommunikáció szak sokáig a hazai felsőoktatás fejőstehene volt. A tanügyi szolgáltatásokért már az Orbán-kormány hatalomra jutása előtt is fizetett a diákok kétharmada, minden három kommunikáció szakos közül kettő hozzájárulásából tartották el a veszteséges tanszékeket. E furcsa, de működő szerkezetre piócaként tapadt a rész- és a magánérdek. Mert nemcsak a kommunikációs tanszéken tanították a kommunikáció különböző válfajait, hanem egyéb tanszékek és intézmény közeli vállalkozások keretein belül is olyan oklevélre lehetett szert tenni, mely arról tanúskodott, hogy a diák végigcsinált valamilyen kommunikációs képzést. Amit azonban tanult, nem sokat ért, az oktatói kar ugyanis nem föltétlenül kommunikációs szakemberekből állt. Vagy ha a kommunikációs tanszék munkatársai tartották is az órákat, látszott rajtuk, hogy fáradtak a fizetés-kiegészítéssel járó különmunkához.

Ezen a helyzeten csakugyan változtatni kellett volna. Ha erre az egyetem vagy főiskola vezetése képtelen, akár kívülről is. Csakhogy ez nem az oktatási kormányzat dolga, hanem a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságé. Arra pedig aligha adná áldását a tanügyi szolgáltatások minősége felett őrködő testület, hogy ott is megszűnjön a kommunikációs képzés, ahol a személyi feltételek lehetővé teszik a színvonalas oktatást.