Lám, ezt az Orbán-hasonlatot is utolérte a sors. Úgy rémlik, a hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje mindig számíthat arra, hogy a megszólalásait újságírók és politológusok értelmezik. Most még egy karikaturista is csatlakozott hozzájuk, Pápai Gábor - mellesleg egyik könyvem illusztrátora - a Népszava címoldalára rajzolta Orbán Viktort. A téglalap alakú keret a kapufát jelképezi, és a zömök, pocakos miniszterelnökre emlékeztető focista a legnemesebb testrészével ütődik a jobboldali kapufa éléhez, a baloldaliról pedig kifelé perdül a labda.
A kormányfő még a tapolcai választás estéjén ugyanis imigyen fordult az ország népéhez: „Van olyan, hogy a kapufáról kifelé pattan a labda.” (Facebook.com, 2015. április 12.) Hasonlata megragadta az értelmezők képzeletét, íme néhány példa: „Nem kapufa volt az, hanem inkább hálószaggató öngól.” Dévényi István újságíró (Válasz.hu, 04.13.) „Nemhogy a kapufát nem találja el, a pályán sincs.” Lakner Zoltán politológus (Hír24.hu, 04.13.) „A labda akkor pattan kifelé a kapufáról, ha lőnek kapura. Orbán Viktor az utóbbi időben nem lőtt.” Pető Péter újságíró (ATV, 04.16.) „A bal kapufa egyre soványabb, a jobbik pedig szépen hízik.” Kriván Bence újságíró (Népszabadság, 04.17.) „Most már minden labda kifelé pattan.” Németh Péter újságíró (Népszava, 04.18.).
Bár az értelmezési akciónak bizonyára lesz folytatása, letáboroznék a kiinduló pontnál. Vajon a miniszterelnök mit is akart mondani a labdajátékokból vett hasonlattal? Eszmefuttatása visszavezethető ugyan a futballista előéletébe, ezúttal mégis máshonnan származik. Orbán 2013 végén készült a szolnoki Vízilabda Aréna avatására, és vagy neki jutott eszébe, vagy a stábjából megsúgták neki, hogy van a háromszoros olimpiai bajnok válogatott szövetségi kapitányának, Kemény Dénesnek egy mondása, mely uszodai körökben szállóigévé nőtte ki magát. Így hangzik: „A kapufa éle mindig igazságos. Annak a lövése pattan be, aki többet tett a győzelemért.” Azt olvastam ki a Szóljon.hu című szolnoki portál 2013. november 16-án megjelent tudósításából, hogy az Aréna díszvendége bő lére eresztette a szállóigét, lényegén azonban nem változtatott.
A miniszterelnöki hasonlat értelmezésében talán azzal segíthetek a holnapi cikkíróknak, ha megkockáztatom, hogy a tapolcai vereség estéjén az ország első embere nem föltétlenül dicséretnek szánta a visszhangosnak ígérkező bejegyzését.
