Háromnapos ünnep után vagyunk, ezért tűnődöm a papír alapú sajtó jövőjéről. Most kivételesen nem az újságok időszerűségét pedzegetném, hanem az újságosok sorsát.

Amidőn idestova két évtizede Józsefvárosba, az akkori lakásomba költöztem, elég sok újságbódé állt körülötte. Először a Muzsikusok terével szemközti alumínium házikó tűnt el, nyugdíjba vonult a bérlője. A következő kiöblösödésnél, a Horváth Mihály tér és a Baross utca sarkán, a patika mellett állt egy fából készült bódé. Vagy tíz évvel ezelőtt csattanásra ébredtem, és amikor kinéztem az ablakon, egy ügyetlen teherautó-sofőr búsongott a házikó romjai fölött. Arrébb vándoroltam a napi újság-adagért, a Nagykörút sarkára, a Baross-kávéház elé, egy barnára festett fabódéhoz. Csakhamar eltűnt. Ekkor igazoltam át a másik faházikóhoz srévizavé, két idős hölgy bérelte. Két műszakban dolgoztak, éveken át pult alól húzták elő a félretett hetilapokat, magazinokat.

Körülbelül két esztendeje az ő munkahelyük is kiürült, de azóta is ott áll zártan és sértődötten. Emlékeztet arra, hogy nem is olyan régen még újságok éltek benne. Joggal vethetné közbe az olvasó, hogy minek merengeni a bódék pusztulásán, elő is lehetne fizetni a nyomtatott sajtóra. Igen ám, csakhogy a lépcsőházi egyen-postaládák ugyanarra a kulcsra jártak, és a tisztelt lakótársak közül néhányan bizony loptak. Nem ezért ugyan, de fél éve másik, újlipótvárosi lakásba költöztem. Itt nem ragad a lakótársak keze, kicsi viszont a postaláda, nem fér el benne kettőnél több újság. Maradnak megint csak az elárusítóhelyek: kétszáz méternyi sugarú körben egy CBA-üzlet, egy zöldséges bolt és egy családi vegyeskereskedés, fél kilométeresben a Lehet-téri aluljáró egyik korszerű fémpavilonja, fönt, a piac bejáratánál pedig egy korszerűtlen fabódé.

Az már a sors (a Fidesz-KDNP pártszövetség) iróniája, hogy vasárnaponként csupán a családi bolt van nyitva. A magamfajta újságolvasó szempontjából fölöslegesen, hiszen nincs már vasárnapi keltezésű lap, országszerte ugyanis az árusítóhelyek kétharmada nem tarthat nyitva. Veszteséget meg minek termelni? A helyzet ilyetén alakulása lehetőséget teremtett arra, hogy a digitális sajtó munkatársai vasár- és ünnepnaponként egy-egy szöget verjenek a hagyományos sajtó koporsójába. De ahogy elnézem az online újságírók húsvéti kínálatát, megkönyörültek a papírra dolgozó kollégákon. Szakmai együttérzésből ők is elvitték a családot egy kis kikapcsolódásra.