Az ATV Start című műsorában Palkovics László vendégeskedett. A gyors beszédű államtitkár a felsőoktatásból ment az iparba, ahonnan az oktatási kormányzatba érkezett vissza. Legszívesebben a duális képzésről beszélt. Amiről sokáig nem tudtam, hogy mi fán terem, ma reggel azonban a felsőoktatásért felelős államtitkár elmagyarázta.

A régi szisztémában harminc hetet kóstált a tanév, az újban ehhez jön még tizennyolc heti munka gyárakban, kórházakban, cégeknél, szerkesztőségekben. Így a főiskolások és az egyetemisták alkalmazkodhatnak a munkaerő-piac igényeihez. Komolyan venném, amit Palkovics úr mondott, elvégre az elméletben és a gyakorlatban is pallérozódott. Bár speciel az általa elképzelt duális képzés nem vált be az újságíró-képzésben. Ez vagy azt jelenti, hogy nincs helye a közpénzből finanszírozott felsőoktatásban, vagy azt, hogy a duális képzés nem csodafegyver, mert nem oldja meg a munkaerő-piac gondjait.

Az államtitkár úr talán nem tudja, hogy a legutóbbi két évtizedben minden kommunikációs tanszék vezetője elhatározta: az újságírással kacérkodó diákok igazi szerkesztőségekben gyakorolják majd a szakmát. Csakhogy az akkor még nem emlegetett duális képzés jegyében kötött szerződéseket nem sikerült tartalommal kitölteni. A lapzárta lázában égő újságírók és szerkesztők nem értek rá a körülöttük tébláboló újdondászokkal, slapajokkal foglalkozni. Szerkesztőségből érkezett oktatóként ezt ismertem föl, és azokban a vidéki nagyvárosokban, ahol tanítottam, összeszedtem az újságkivágatokat: vajon a megyei lapok mit várnak el a gyakornokoktól?

A kétezres évektől már nem azt tanítottam, amit jónak láttam, hanem amit az újságok igényeltek. Ráadásul találtam egy lapzárta nélküli, korlátlan befogadóképességű diákportált, amely teret adott a tanítványaink cikkeinek. Gondolataikat lájkolták vagy szidták a kommentelők, tarkójukon érezhették az olvasók bizsergető vagy jeges leheletét. Az igazi siker nem az, hogy díjakat nyertek különböző pályázatokon. Az inkább, hogy a területileg illetékes laphálózat szerződtette őket a digitális szerkesztőségeibe. Volt olyan végzősünk, aki háromszáz cikket írt a tanulmányai alatt, és amikor bedobták a mélyvízbe, azt kérdezte, melyik úszásnemben (sajtó-műfajban) teljesítse a távot (a feladatot).

Így lettem a duális képzés egyik előfutára. Anélkül azonban, hogy ismertem volna az egyre divatosabb, bár talán nem minden szakra érvényes szókapcsolatot.