A Magyar Újságírók Országos Szövetségében, a sajtónapi ünnepségen Végel László tartott beszédet. Azóta is tűnődöm rajta. Nem föltétlenül azért, mert kiforrott eszmefuttatásnak hatott. Inkább első változatnak, amelyben a kikristályosodott mondandó még nem párosult szállóigeként ismételgethető szavakkal.

Eredetisége abból adódott, hogy az éles szemű szerző a Vajdaságból lát bennünket. S mert megélte a milosevicsi médiapolitikát, az orbáni médiapolitikáról is érvényes gondolatokat fogalmazott meg. Elismeri például, hogy „A többpártrendszerben minden politikai erőnek megvan a maga objektív igazsága”, de amelyik éppen gyakorolja a hatalmat, „elnyomja a szubjektivitást és vele együtt a másságot”. Szembeállítja tehát a pártok objektívitását az újságírók szubjektivitásával. Ez azért felvillanyozó okfejtés, mert akiket látunk ott fent, a közélet színpadán, hozzák-hordozzák a maguk igazát, és a részigazságok ütközéséből dráma csiholódik.

Végel figyelemre méltó alaptételét lefordítom a magam főiskolai gyakorlatára. Kétezres évekbeli kísérletünk arra irányult, hogy a többnyire hátrányos helyzetű családokból, északkelet-magyarországi falvakból és kisvárosokból érkezett diákok megtanulják kifejezni önmagukat. Akiknek ez sikerült, de nem akartak tovább lépni, lemondtak az újságírásról, és barátkoztak a kommunikáció egyéb válfajaival, magánemberként pedig maradtak a szépirodalomnál, leginkább a versnél és a novellánál. Akik viszont újságírók akartak lenni, azt is meg kellett tanulniuk, miként lehet hitelesen megfogalmazni mások véleményét, például az interjúalanyokéit. Elvégre a vélemény-műfajok és az interjú együtt teszik ki az újságírást.

E módszert nyolc ifjúsági Pulitzer-díj keretezte, mégse mondható sikeresnek. Tehetséges tanítványaimat ugyanis, akik a vidéki sajtóban helyezkedtek el, arra korlátozták a munkahelyükön, hogy szinte kizárólag mások szavait örökítsék meg. Néhány szerkesztőségtől eltekintve a helyi sajtóból kivesztek a vélemény-műfajok - olyasmire tanítottam a diákokat, amelynek alig vették hasznát. Az újságírói szubjektivitás korlátozása tehát nem 2010-zel kezdődött, de 2010 óta fajult el, teljesedett ki. A másság, az eltérő vélemények kiközösítését (exkommunikációját) már az Orbán-kormány vitte tökélyre. Ezt ismerte föl Végel László író Újvidékről. Vajon továbbgondolásra serkentő beszéde megjelenhet-e még valamelyik magyarországi újságban vagy folyóiratban?