Ez volt az első hét a veszprémi választás után megszűnt kormányzati kétharmad viszontagságos történetében. A kínálkozó tanulságok helyett mégis egy másik kétharmad foglalkoztat, a reklámköltésben tapasztalt. A reklámadót valószínűleg a jövő hét közepén módosítja az országgyűlési többség, és a róla kirobbant vitát az egyik újságban szemléletes kördiagram tarkította.

A 360 fok kétharmadát három szín foglalta el: a sajtóé, a televízióé és az interneté. E három médium hirdetési bevételei nagyjából húsz-húsz százalékos szeletet hasítanak ki a reklámtortából. A különbség csupán annyi a 2013-as és a 2014-es helyzet között, hogy a sajtó aránya tavaly húsz százalék alá esett vissza, a televízióé húsz fölött, szinten maradt, az interneté pedig nagyot ugrott, majdnem huszonöt százalékig ment föl. Különböző mértékben ugyan, de a legutóbbi két esztendőben így jött ki az a bizonyos kétharmad. A maradékot a rádió, a mozi és az utcai hirdetések hozták össze. Ezek is termékeny összehasonlításra kínálnának lehetőséget, ám értelmezésük szétfeszítené e harmincsoros bejegyzés kereteit. Maradnék a három médium kétharmadánál, a reklámköltések folyamatából ugyanis érdekes jelenség bontakozik ki.

A patinás sajtó és a mellé felnőtt televízió hosszú éveken át uralta a hirdetési kördiagramot, kettejük aránya elérte a nyolcvan százalékot. Érzékeny libikóka-játék képei mozogtak előttünk. Hol az egyik, hol a másik rugaszkodott el; kezdetben a sajtó jutott túl a negyven százalékon, majd a tévé lendült a másik hintázó fölé, és a sajtó billent valamivel negyven százalék alá. A körképen alig vehettük észre az internetet a maga egy-két százalékos reklámbevételével. Manapság viszont már ott tartunk, hogy elhagyta a sajtót, és lassanként felülmúlja a tévét is. Igen ám, csakhogy van itt egy furcsán torzító tényező, amely tűnődésre késztet.

A legutóbbi másfél évtizedben az újságot kiadó, valamint a televíziót működtető cégek létrehozták az internetes szolgáltatásaikat. Ráálltak a második lábukra is, és megszűntek kizárólag papír alapú, illetve pusztán képernyős médiavállalkozások lenni. Ha hagyományos hirdetési bevételeikhez számítjuk a honlapjuk digitális felületén megjelenő reklámokat is, akkor elképzelhető, hogy az immár két lábon álló sajtó és televízió aránya változatlanul nyolcvan százalék körül maradt. Ha még egyáltalán érdemes az egyes médiumokra összpontosítva számolgatni a hirdetési bevételeket.