Sokak szerint a BudaCash körüli botrány a rendszerváltás után kirobbant pénzügyi skandalumok közül a legjelentősebb. Állítólag százmilliárd forintot sikerült elsinkófálni. De vajon honnan ez a kerek szám a vizsgálatok elején? Mikor kezdődött a „lenyúlás”? Egy vagy másfél évtizede?

Tizenöt éve a Fidesz kormányzott, egy évtizede viszont a szociálliberális koalíció. Aligha véletlen, hogy még mielőtt alapvető információkra tehetnénk szert, két párt, a Fidesz és az MSZP harcol a nyilvánosság megnyeréséért. Nem mindegy, hogy a közvélemény melyik párt országlásához köti a kisemberek és az önkormányzatok megrövidítését. A szocialisták például két politikust küldtek a nyilvánosság küzdőterére. Alaposan fel is készítették őket, és tegnap este Lukács Zoltán, ma reggel pedig Harangozó Tamás tévéstúdióban mesélte el a vázlatot. Okfejtésük kísértetiesen hasonlónak hatott, noha egyéni ízeket is kölcsönöztek a megnyilvánulásuknak.

Lukács középkorú, elhízott férfiú, a szavai is gömbölyűek. Alkalmazkodik a műsorvezetőhöz; tudomásul veszi, hogy vele szemben a nyilvánosság képviselője ül. Mások által megszabott keretek közt ügyesen mondja föl a leckét. Hajlamos vagyok eltűnődni az érvein, mert nem akarja rám tukmálni őket. Harangozó harmincas férfiú késpenge keskenységű szájjal, élesek a szavai. Nehezen viseli el, hogy olyan újságíró ül vele szemben, aki vezetni szeretné a műsort. Az a benyomásom róla, hogy szívesebben monologizálna. Érveit gyöngíti, hogy indulatszavakat kever a mondandójába, bár nem a jelen lévő újságírót minősíti, hanem a távol levő politikai ellenfeleket. Helyzet-felismerésnek, interaktivitásnak, humorérzéknek nyoma sincs; hangvétele osztályfőnöki, kioktató jellegű.

Ugyanazt a politikai tömörülést képviselik, mindketten befolyásolni akarják a közvéleményt egy hosszadalmasnak ígérkező ügy kibontakozása előtt. Ugyanazt az álláspontot adják elő, eltérő eredménnyel. Lukács Zoltán néptribun alkatú. Megszokta, hogy tömeg előtt beszél, és a hallgatóságból fel-felszólnak neki, ezért a rögtönzött választ bele kell szőnie az előzetesen végiggondolt eszmefuttatásba. Harangozó Tamás apparatcsik alkatú. Minden áron ki akarja fejteni, amivel megbízták, ezért nem is tűri az ellentmondást, még a nyilvánosság erre szakosodott képviselőjétől sem. Vajon a két frontember közül melyiket kéne gyakrabban szerepeltetni? Ha már az ellenzékbe szorult párt szűkölködik a médiafelületben.