Hajdani tanítványom, Dolhai József a közösségi oldalon így kommentálta tegnapi bejegyzésemet: „Vannak kérdések, amelyekben eddig mindkét oldalnak hasonló nézetei voltak. Attól tartok, a Sajtóalap is ilyen.” Az olvasóknak magyarázatul csak annyit, hogy Kunhalmi Ágnes tévészereplését kifogásoltam. Az MSZP ifjú politikusa ugyanis kihajította az ablakon a reklámadót, mert az Orbán-rendszer megemészthetetlen terméke.

Ebben igaza van ugyan, de akár arról is tűnődhetett volna a nyilvánosság előtt: ha már nem akadályozható meg, hogy a Fidesz megsarcolja a médiumokat, a közvélemény erejével arra kéne kényszeríteni, hogy a beszedett adó egy részét forgassa vissza a szakmába. Az egyik lehetőség a Sajtóalap lett volna. Vagyis az, hogy a nyugat- és észak-európai példák alapján az értéket teremtő szerkesztőségek veszteségeit a null szaldóig kéne pótolni. Józseffel azonban nem a tényeink, hanem csak a feltételezéseink ütköznek. Szerintem a szocialista politikus nem azért hallgatott a Sajtóalapról, mert ugyanúgy vélekedik róla, mint a Fidesz, hanem mert fogalma sincs arról, hogy pártja 2001-ben már házalt vele: bevette a választási programjába.

Megfigyeltem, hogy az ellenzéki helyzetbe szorult MSZP kiket szokott kiszemelni médiafelelősnek. Az elnökség tagjai között mindig akad három-négy erős ember, akik megküzdenek a valóban szűkös médiafelületért. Zavarná őket, ha olyan politikus foglalkozna a médiával, aki ért is hozzá, átlátja például az összefüggéseit. Ezért majdnem mindig az elnökség (egyik) legfiatalabb tagját választják médiafelelősnek, aki nem bolygatja az újságírókhoz és a szerkesztőségekhez fűződő kapcsolataikat. E gyakorlat kétségkívül „hasznos”, de van két hátránya is.

Az egyik az, hogy az ifjú médiafelelős nem képes önálló médiaértelmezésre, a másik pedig az, hogy a más témakörökre szakosodott erős emberek elfoglaltságából és felkészültségéből sem telik markáns médiapolitika kidolgozására. Kunhalmi Ágnes azt fejtegette tegnap, egy tévéműsorban, hogy ha majd hatalomra jut a pártja, akkor nemcsak a reklámadót szünteti meg, hanem a média körülményeit is megváltoztatja. A reklámadót egy tollvonással el lehet törölni. Arra viszont kíváncsi lettem volna, hogy mit válaszol az újdonsült médiapolitikus, ha a műsorvezető megkérdi tőle, vajon miként képzeli el a nyilvánosságot korlátozó körülmények megváltoztatását.